Karády Katalin

Az 1940-es évek egyik legnépszerűbb, és ezáltal legtöbbet foglalkoztatott színésznőjének karrierjét a második világháború akasztotta meg. Katalin nem értett egyet az akkori nézetekkel. A jó szándék vezérelte, szíve és lelkiismerete szerint cselekedett, ezért gyakran búvóhelyet biztosított az üldözötteknek. Ha kellett, saját lakásán adott menedéket, ha arról volt szó, anyagilag segített a menekülésben. Azonban egyeseknek szemet szúrt a viselkedése, így 1944. április 18-án letartóztatták, és bebörtönözték.

Ami ezután következett, arról a színésznő élete folyamán csak nagyon ritkán és keveset beszélt. Rendszeresen bántalmazták, fogait kiverték, haját kitépték, és fogvatartása alatt a katonák rendszeresen erőszakoskodtak vele. Az ekkor átélt borzalmak miatt többé nem lehetett gyermeke.

Bombatámadások idején a rabokat nem menekítették le az óvóhelyekre, egyszerűen csak a sorsukra hagyták őket. Több túlélő mesélte, hogy ilyenkor megkérték a színésznőt, énekeljen bársonyos, búgó hangján, hadd legyen az, amit utoljára hallanak, és ne a szörnyű robbanások moraja. Katalin pedig összeverve és meggyalázva, a halál torkában is énekelt nekik.

Szabadulása után kellett szembesülnie azzal, hogy időközben a lakását kifosztották, a vőlegényét kivégezték, és az újságok a jó hírét tönkretették. Ugyan színházban még játszhatott bő 1 évig, de neve szépen lassan feledésbe merült. A háború után a filmkészítők egyáltalán nem számoltak vele, és fellépéseket is csak vidéken, messzi kis kultúrházakban engedtek neki, ahol rosszabb esetben megdobálták vagy kifütyülték, jobb esetben üres nézőtérrel állt szemben.

A megpróbáltatások, és anyagi gondok végül megérlelték benne a külföldre távozás gondolatát. Disszidálását gondosan megtervezte, majd 1951-ben elhagyta az országot.

15 éven át várta, hogy az Egyesült Államokba mehessen, de a bevándorlási kérelmét folyton elutasították. Még Magyarországon terjesztették el róla azt a pletykát, hogy kommunista kémként dolgozott, ez lehetett az oka annak, hogy olyan sokáig nem engedték be az Államokba.

Ez idő alatt, egy rövid európai tartózkodást követően, Dél-Amerikába költözött, és Sao Paolóban telepedett le. Napsütés ide, örök nyár oda, nem várta, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Barátnőjével, Frank Irmával egy kis kalapszalont nyitottak. Saját tervezésű, kézzel készített, csinos fejfedőiknek hamar híre ment a környéken, vevőkörük napról napra bővült. Rövidesen annyi megrendelésük lett, hogy szinte éjt napallá téve dolgoztak mindketten.

Nem maradhatott titokban, hogy az ünnepelt magyar csillag Brazíliában van, a kinti magyarok látni szerették volna. Katalin a rengeteg munkára hivatkozva utasította vissza a fellépéseket, amelyekre próbálták őt elcsábítani. Jól érezte magát a kalapszalonban, és kedvét lelte az alkotó munkában.

Végül 1968-ban, egy Amerikában élő magyar ügyvéd közbenjárására megkapta a vízumot. Mivel délen sikert arattak a kalapszalonnal, barátnőjéve úgy döntöttek, hogy New Yorkban is megpróbálkoznak vele. A Madison Avnue-n nyitották meg boltjukat. Az ő kiegészítőik olyan egyediek és szépek voltak, hogy pillanatok alatt az élvonalba repítetették a két tervező hölgyet. Még Nancy Reagan amerikai színésznő és First Lady is náluk vásárolt. Katalin a vevőkkel csak nagy ritkán találkozott, szeretett hátul a műhelyben dolgozni, ahol egymaga lehetett.

1969-ben hosszas kérlelést követően elvállalt egy két estére szóló fellépést a torontói Central Technical színháztermében. Hihetetlen sikert aratott, annyira elbűvölte a közönséget, hogy közkívánatra még egy előadást kellett toldani a korábban tervezetthez. A meglepően jó fogadtatást látva még rábólintott néhány fellépésre.

A közönség pedig nem csak nézni, hallgatni is imádta, lemezeit gyorsan elkapkodták a polcokról.

A siker ellenére, lépésről lépésre visszavonult a rivalda fénytől, pedig óriási igény mutatkozott a játékára. Ő azonban már nem érezte magát sem színész- sem énekesnőnek. Olyannyira nem, hogy annak ellenére utasított el egy Los Angeles-i fellépést, hogy a szervezők 3000 dollárt kínáltak érte.

Életét kitöltötte a kalapszalon üzemeltetése, a kínálat bővítése, és az üzleti ügyek rendben tartása. Úgy érezte, ugyanúgy kiteljesedett kereskedőként és tervezőként, mint régen az előadó-művészetben.

Mikor már elég pénzt tett félre, eladta a szalon rá eső részét, és hátralevő idejét teljes egészében saját magának szentelte. Nagyon kevés emberrel tartotta a kapcsolatot, de velük mindig nyílt, közvetlen és legfőképp önzetlen volt. Amikor egy riporter megjegyezte neki, hogy ritkán látják nevetni, ő azt felelte: “Hiába. Ilyen a természetem. Csak mások arcán szeretem a mosolyt."  

1990. febuár 7-én, daganatos betegség miatt fellépő bélcsavarodás következtében hunyt el New Yorkban.

Kabos Gyula szintén a régi nagy magyar filmek ikonikus alakjának számított. Nem rendelkezett olyan karakteres ábrázattal, mint Páger Antal, sem olyan tüzes természettel, mint Jávor Pál, de a tragikomikus figurát ő hozta a legjobban.

Gyermekkorától kezdve színésznek készült, annak ellenére, hogy szülei “tisztességes” pályára szánták. Becsülettel elvégezte a kereskedelmi iskolát, de mellette titokban egy színitanodát is látogatott.

Amikor már kellően ügyesnek érezte magát, elszökött Kunszentmártonra, ahol a helyi színtársulathoz szegődött. Ez csupán három hétig tartott, mégis emlékezetes maradt számára. Merthogy amikor az édesapja tudomására jutott mit művel, olyannyira felbőszült, hogy minden második nap leutazott hozzá vonattal, és jól elverte. Kabos Gyula később erre így emlékezett vissza: “(...) Azt hiszem, édesapám bérletet váltott a vonatra, csak azért, hogy kényszerűen tétlen ökleit rajtam gyakorolja”. Kabos ennek ellenére kitartott álma mellett. Később egyébként rendeződött viszonya édesapjával, és kölcsönösen megértették egymást.

Első szereplésére 15 éves korában, 1902. április 17-én került sor, a Népszínház színpadán, bár nagy kiugrásnak csak jelképesen lehetett nevezni. Annyi dolga lett volna, hogy egy kínai esküvő lámpa vivőjeként átvonuljon a színen. Csakhogy rosszul lépett, megbotlott, és lámpástól, mindenestől bezuhant a zenekari árokba. Mivel sikerült pont a brácsást eltalálnia, a zene abbamaradt, így mutatványát azok is tudomásul vehették, akik esetleg lemaradtak róla.

A sikeresnek éppen nem mondható kezdés ellenére, pályája szépen ívelt felfelé. Természetes játékának, szívből jövő humorának köszönhetően a közönség gyorsan megszerette, hamarosan húzónévvé vált. Nemcsak színházban, és filmekben állta meg a helyét: miután átvette a Fővárosi Művész Színház, a mai Operettszínház vezetését, kollégái keménykezű igazgatóként emlegették. A színház a szigorú vezetés ellenére általában veszteségesen zárt, így idővel tetemes  adósságai keletkeztek, mivel a költségek fedezését gyakran saját vagyonából állta.

Mikor a színház a csőd szélére került, Kabos fizetésének nagy részét letiltották. Szegény rokonai is folyton nála kilincseltek, mert senki sem hitte el, hogy a keresett színész pénzszűkében él. Az anyagi és szakmai kudarc nem maradt nyom nélkül, fel kellett állnia az igazgatói székből. Ezt követően karrierje leginkább hullámvasúthoz vált hasonlatossá. Egyszer imádták és dicsőítették, máskor mellőzték és durván kritizálták.

Az új politikai ideológia, a sanyarú anyagi helyzet és a bizonytalan szakmai jövőkép miatt végül úgy döntött, hogy elfogad egy amerikai turnéajánlatot. Nehéz szívvel, de reménykedve indult el. Bizakodása alapját angol és német nyelvtudása, valamint színpadi tapasztalata adta. Nem csak színészként állta volna meg a helyét, hiszen szaxofonozott, festett, bűvészkedett, énekelt és táncolt. Joggal hitte, hogy valahol majd szükség lesz rá.

Megérkezése után egy kis társulat élén hozta a legjobb formáját, de az érdeklődés több szempontból sem hozta az elvárt szintet. Ennek két oka lehetett: az egyik, hogy a társulat többi tagja csupán amolyan hobby-színész volt. Munka mellett hódoltak szenvedélyüknek, de nagy jó indulattal sem lehetett őket profinak nevezni. A másik ok, hogy ekkoriban az Államokban már javában dívott a filmkultusz, a nézők szívesebben váltottak jegyet mozira, mint színházra.

A nagy kiugrás egy Broadway szerep képében kopogtatott ajtaján, Bús-Fekete László “Ladies and Gentlemen” című darabjában, de Kabos nem merte elvállalni. Egyszerűen megijedt, mert hiába beszélte jól az idegen nyelvet, a színpadi angolját kevésnek érezte, így hát hagyta tovatűnni a lehetőséget. Pedig egyáltalán nem keresett jól.

Siralmas anyagi helyzete ellenére, amikor kicsit jobban ment neki, elküldött 2000 dollárt a Magyarság című pesti lap szerkesztőségének, azzal a kéréssel, hogy juttassák el a pénzt a magyar gazdáknak. Vetőmagra szánta, így szeretett volna hozzájárulni a következő évi jó terméshez. Levelében ezt írta: “(...)Tudom, nevetséges összeg egy ilyen nagy probléma megoldására, de ha csak két-három gazdának néhány mázsa többletet jelent, akkor is jó érzés lesz itt az idegenben, hogy pár magyar gyerek nagyobb karéj kenyeret majszolhat… (...)”  Hogy adománya célt ért-e? Lehet. Mindenesetre a lap keményen sározta Kabost, és odáig mentek, hogy még a magyarságát is megkérdőjelezték róla szóló írásaikban.

Közben Amerikában elindult a második turné, az elsőhöz hasonló, mérsékelt sikerrel. Kreativitása azonban kifogyhatatlannak bizonyult, újabb ötlettel állt elő: filmszkeccset készített, ami mai szemmel nézve rendkívül érdekesnek hat, mivel félig film, félig élő előadás. Abban az időben viszont, ez a műfaj már leáldozóban volt az U.S.A.-ban.

A másik hibát ott vétette, hogy nem vette figyelembe a körülményeket, amikor nagy lendülettel útra kelt új műsorával. Ugyanis épp ezekben a hónapokban zajlott az amerikai elnökválasztás, ami teljesen lekötötte az emberek figyelmét, senkit sem érdekelt egy addigra már lecsengett stílusú előadás. Kabos több száz mérföldet utazott, de érdeklődés hiányában a turné későbbi állomásait jobbnak látták visszamondani.

Csalódottsága határtalan lehetett, ám ekkor a szerencse végre vállon veregette: ismét szerepet ajánlottak neki a Broadway egyik színpadán, és ő igent mondott. Angoltudását immáron színpadképesnek érezte, így nagy hévvel vetette bele magát a munkába.

Sajnos azonban a korábbi évek keserűségei, nélkülözései, és a rengeteg bonyodalom nem múltak el nyomtalanul. A próbák alatt többször is rosszul lett, és a harmadik után többé nem ébredt fel. 1941. október 6-án halt meg.

Mindig is hazavágyott, végakaratában meghagyta, hogy Magyarországon temessék el. Hazai körökben halálhírét először nem akarták elhinni, majd amikor bizonyossá vált, úgy siratták, mintha soha senki nem gáncsolta volna.

Többször is felmerült hamvainak hazahozatala, de hiába keresték, egyszereűn nem találták meg a sírját. Az egymást érő, zátonyra futott próbálkozásokat követően, Palotás János újságíró a ‘90-es években kiderítette, hogy a temetési jegyzőkönyvben elírás történt, vagyis abba “Kabos” helyett “Kobas” került, ezért nem lelték a színészóriás nyughelyét.

Így történt, hogy végül 55 évvel a halála után, kívánsága szerint, végre Budapesten térhetett örök nyugovóra.

Hargitay Miklós/Mickey Hargitay

A nemzetközi népszerűségnek örvendő sportember, színész és műsorvezető nevét kevéssé ismerik Magyarországon, pedig úgy szakmai téren, mint a magánéletben, irigylésre méltó pályát futott be.

Hargitay Miklós óriási szegénységbe született Budapesten, 1926. január 6-án. A nagy nélkülözések ellenére érdeklődését elsősorban a sportok keltették fel, ha csak tehette focizott, korcsolyázott, és cirkuszi akrobataként próbálgatta erejét. Nem csak lelkes, de tehetséges is volt, hiszen az 1946-os Közép-európai Bajnokságon gyorskorcsolyában 500 és 1500 méteren aranyat, 5000 méteren ezüstérmet szerzett. Mindeközben a tanulást sem hanyagolta el, építészmérnökként diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Az 1940-es évek derekán, a háború poklából - ahogyan sokan mások - az Új Világ felé vette az irányt. Pestről egyébként nem csak a szegénység űzte el: esze ágában sem volt bevonulni a seregbe, és megöletni magát.

Amerikába érve Clevelandben telepedett le, ahol eleinte mindent elvállalt. Dolgozott ácsként, vízvezeték-szerelőként és akrobataként egyaránt. Végül egy napon arra jutott, hogy megpróbálkozik a testépítéssel. Első feleségével ekkoriban váltak el útjaik, így különösen jól jött, hogy valamivel elterelhette a figyelmét.

Az adottságai megvoltak hozzá, szorgalma szintén, így nem meglepő, hogy 1955-ben elnyerte a Mr. Universe címet. Ezzel együtt megnyílt előtte az út a szórakoztató ipar, és a nagybetűs szerelem felé.

Gondolom nem kell elmagyarázni miért keltette fel a filmesek érdeklődését… :)

Mea West a kor egyik híres színésznője szerződtette őt a saját revüjébe. Miklós itt ismerkedett meg az addigra már milliók által rajongott gyönyörű színésznővel, Jayne Mansfield-del. Mansfield az ‘50-es évek egyik legnagyobb szexszimbólumává vált, amit szép vonásain kívül, kivételes testi adottságainak is köszönhetett: 168 cm-es magasságához 102 cm-es mell-, 59 cm-es derék-, és 89 cm-es csípőbőség társult. Jayne-ért a fél világ odavolt, férfiak hada álmodozott róla, de a végén Miklós hódította meg a szívét.

Jayne Mansfield

Kapcsolatuk a bulvársajtó legkedveltebb témája lett, az emberek minden pillanatban tudni akarták, mikor hol és mit csinálnak éppen. Miklós felvette a Mickey Hargitay művésznevet, és csodaszép feleségével együtt rengeteg fellépést vállalt. Jayne kedvéért szív alakú úszómedencét csináltatott, és villájuk minden négyzetméterét kívül-belül rózsaszínre festette. Szerelmük őszinte és mindent elsöprő volt. Három gyermekük született, mindegyikük magyar nevet is kapott (Miklós, Zoltán és Mariska).

Miklós több filmben szerepelt, nemcsak amerikai, hanem európai produkcióban is részt vett, miközben saját tornaműsort vezetett. Sokan úgy tartották, hogy ő jelentette a fiatalok számára a tökéletes példaképet. Keresett és népszerű személyiséggé vált, nevét mindenki ismerte.

Magánéletében sokáig boldognak mondhatta magát, azonban Jayne-vel kötött házasságuk a nő feszített tempóban zajló életmódja miatt, 6 év után zátonyra futott. Válásuk után Jayne újból megházasodott, de férjével nem találta a közös hangot. Pletykák keringtek arról, hogy a férfi gyakran bántalmazta őt. Végül 1966-ban elváltak, és a nő felvette a kapcsolatot előző férjével.

Azt beszélték, hogy Jayne szeretett volna még egy esélyt Miklósnál, és a férfi is hajlott az újrakezdésre. Néhány nappal azután, hogy kibékültek, Jayne borzalmas autóbalesetet szenvedett. Súlyos sérüléseibe szinte azonnal belehalt. Mindössze 34 éves volt.

Hogy a nagy békülés tényleg megtörtént-e, sokan vitatják. Mivel Jayne házasságuk utolsó évében nem volt a hűség mintaképe, és válásukat követően azt nyilatkozta, hogy bánja az időt, amit Miklósnak szentelt. Miklós pedig néhány hónappal Jayne halálát követően újra nősült. Ezért gondolják úgy többen is, hogy a felmelegített szerelmi szál története csupán egy trükkös marketing fogás lehetett a nagyobb példányszám eladása érdekében.

Jayne vagyonát illetően Miklós később pert indított, hiszen az asszony a válási papírokon vállalta, hogy gyerektartást fizet férjének, de ezt a pert a férfi 1969 januárjában elvesztette. Természetesen szűkölködnie így sem kellett, hiszen saját vagyonából is jólétben éltek.

Gyakran hazalátogatott Magyarországra, mivel a többi disszidánssal ellentétben őt szívesen fogadták, nem kellett semmilyen büntetéssel szembenéznie. Mindenhol büszkén vállalta gyökereit, ha tehette, munkája során elsősorban magyarokat foglalkoztatott.

Mindezek ellenére karrierje és családja Amerikába kötötte, ott is halt meg 2006. szeptember 14-én.

Lányával, Mariska Hargitayval egy díjátadó ünnepségen

Források

Az emberek többsége szereti a szexet, és ez így van jól. Akadnak olyanok is bőven, akik az együttlétek során nem feltétlenül ragaszkodnak a szép paplanos ágyhoz, és a szamaritánus pózhoz. Van aki bevallja, van aki tagadja, de ha a szükség - vagy a kíváncsiság - felül kerekedik, olykor még a legkonszolidáltabb egyének is tesznek kitérőt. Sokszor semmibe sem kerül, csak szabadjára kell engedni a fantáziát. A teljesség igénye nélkül összeszedtem néhány esetet, amelyek kicsit (vagy nagyon) eltérnek a hagyományosnak vett összebújástól.

Ágyon kívül

A legtipikusabb, és ezzel együtt legkényelmesebb, az ágyban, párnák közt történő együttlét, de néha a kényelmi szempontokat feladva, az ember el-elkalandozik lakáson belül. Semmi baj a hálószobával, de az asztaltól kezdve a mosógépen át a zuhanyzóig, számtalan más alkalmatosság adódik egy kis együttlétre, anélkül, hogy a bátortalanabb személyeknek ki kéne lépniük a biztonságot jelentő falak közül. Kísérletezni pedig a zárt ajtó mögött is lehet, és megéri.

Házon kívül

Néhányan a változatosságot illetően nem elégednek meg a konyha-fürdő-folyosó háromszöggel, mert szeretik kitágítani a teret, ha szexről van szó. Amint kilépnek a védett falak közül, máris két újabb szempont vetődik fel: 1. Csak senki meg ne lássa! 2. Kit érdekel, ha meglátnak? A választás egyéntől függ, ki-ki habitusának megfelelően vállalja a lebukás veszélyét. Odakint a lehetőségek végtelen tárháza áll az ember előtt: autóban, parkban, moziban, ház mögött, strandon, öltözőben, koncerten, stb. Felsorolni lehetetlen.

Azonban akiket hidegen hagy az esetleges nézőközönség megjelenése, megüthetik a bokájukat, mivel a közterületen történő szerelmeskedés kimeríti a közerkölcs megsértésének fogalmát, és még szeméremsértésnek is minősül. Érdemes tehát körültekintőnek lenni! Büntetés ide vagy oda, előfordult már a történelemben, hogy a felek házon kívül estek egymásnak, hiszen a szenvedély nem kérdezi meg, hogy itt és most szabad-e?

Zöldség-gyümölcs bevetésen

Ezzel általában nőket gyanusítanak joggal, vagy jogtalan, de azt hiszem a legtöbb nő kapott már megjegyzést, ha egy szatyor uborkával vagy répával sietett hazafelé. Viccek százai születnek ezzel kapcsolatban, és a szexipar is gyakran használ reklámjaiban falloszra hasonlító terményeket. A zöldséges pulton bőven találhatóak ilyen darabok. Olykor azzal cukkolják a hölgyeket, hogy a vásárolt áru esetlegesen nem fogja a fazékban végezni. Banán, uborka, és répa megvételekor az ember lánya kaphat kaján vigyor kísérte szemtelen pillantásokat. Ha mindezek tetejébe a kofa nem átall megkérdezni, hogy “Főzni lesz?”, simán rá kell vágni faarccal, hogy “Nem”, aztán hadd pörögjön a hallottakon. Belegondolva, nem hinném, hogy a zöldségek és gyümölcsök a praktikusnak mondható szexjátékszerek közé tartoznak, de nem ítélkezem azok felett, akik élnek a konyhakert adta lehetőségekkel.

Tejszínhab

Megédesíti a kávét, a süteményt, a pudingot...és az Életet! Vannak háztartások, ahol a tejszínhab a szükségesnél nagyobb mennyiségben fogy, de úgy vélem, ezzel nincs is semmi baj. Ennek az egyszerű és mondhatni filléres hozzávalónak a segítségével is fel lehet turbózni a házaséletet, ha éppen ellaposodott.

Szerepjáték

A jelmezboltokban nem csak farsang idején fogynak a szobalány és tűzoltó jelmezek. Nem ritka dolog, hogy párok így tüzelik fel a hálószoba hangulatát. Beöltözve a fantáziának semmi sem szabhat határt, mindenki azzá válhat, amivé csak lenni szeretne. A kölcsönzés sem lehet kifogás, hiszen a legtöbb cuccot otthon is össze lehet dobni. Vérmérséklet kérdése, de aki visszafogott és zárkózott, azt elég nehéz rávenni egy beöltözős játszadozásra, pedig egyszer igazán ki lehet próbálni.

Domina

Valahogy a fekete lakk ruházat, tűsarkú topánkával, ostorral vagy pálcával, mára egyértelmű védjegyévé vált a domina-fétisnek. A legjobb az egészben, hogy a hangsúly nem az öltözéken van, hanem a két fél hozzáállásán. Hiába profi a megjelenés, ha feszeng a jelmez viselője, és kiabálni sem mer. Természetesen csak akkor működik a dolog, amikor mind két fél benne van. Ez persze elég ritka, mert első randin nem feltétlenül jó ötlet azzal indítani az ismerkedést, hogy  egyébként van egy furcsa szokásod… Ha viszont a férfi arra gerjed, hogy egy kellően keménykezű hölgy náspángolja el, és partnerének sem okoz az ilyesmi lelkiismereti problémát, akkor igen erős és tartós kapcsolat jöhet létre. Elvégre a hosszan együtt töltött idő egyik záloga a közös érdeklődés.

Források

Mielőtt elkezdeném előrebocsátom: senkit sem kívánok tévútra vinni, és nem vitatom az egészséges életmód fontosságát és létjogosultságát.

Azonban, most szeretnék kiállni a régi jó ételek mellett, mert annyi örömöt okoztak életem folyamán, és fáj látnom, hogy újabban mennyire meghurcolják őket. Jelenleg annyiféle divatos és felkapott, világmegváltónak kikiáltott diéta kering a köztudatban, hogy követni sem lehet. Vannak amelyek tiltanak, vannak amelyek engednek, de egy biztos: többségük pont azokat a dolgokat küldik kárhozatra, amik miatt boldogan ülök le a vacsora asztal elé. Kövezzetek meg érte, de szerintem néha igenis belefér egy kiadós étkezés annak, aki nem feltétlen híve az innovációs csoda étrendeknek. Pláne, mivel a bűnösnek mondott ételeknek is van néhány jótékony tulajdonsága.

Arra gondoltam, egyik nagy kedvencem hozzávalóin keresztül leírom, melyik összetevő milyen pozitív élettani hatással bír. Csakhogy ne öljön meg a bűntudat, valahányszor eszem egy jót…

Szóval: paraszt vacsora. Imádom! Minden egyes része egy-egy apró csoda a világunkban. Van a tányéron héjában sült krumpli, szalonna (vagy kolbász, hurka), sózott hagyma, körözött és kenyér (részemről ez utóbbi szigorúan fehér!). Ízlés dolga, de lehet mellé tenni tojást, paprikát és paradicsomot is.

Burgonya

A burgonya az egyik legalapvetőbb élelmiszerek egyike. Szinte minden kultúrában megtalálható, elkészítésére megszámlálhatatlan recept létezik. Héjában sütve, tökéletesen alkalmas gyomor-és bélbántalmak ellen. Jó hír még, hogy így elkészítve nem veszti el vitamin és ásványianyag-tartalmát, vagyis tartalmaz B1, B2, B3, B6 és C vitamint, kálciumot, vasat, magnéziumot, foszfort, nátriumot és az egyik legnagyobb kálium forrás. Ez utóbbi elengedhetetlen a vércukorszint optimalizálásához, a szervezet vízforgalmának helyes szabályozásához, a gyomorsav termeléshez, és a legtöbb enzim normális működéséhez.

Szalonna

Jó elismerem, talán kevesebb jót lehet róla elmondani, mint mondjuk a tofuról, vagy más húspótlékról, de van néhány óriási előnye ezekkel szemben: kiválóan hasznosulnak benne a szervezet számára nélkülözhetetlen D vitaminok: a D1, D2 és D3. Ugyanis ez a vitamin fajta csak zsírban oldódik. Még egy meglepetés: a szalonna az Omega 6 zsírsavak csoportjába tartozó arachidonsavat tartalmaz, aminek révén mértékletesen fogyasztva csökkenti a koleszterin szintet. Egyébként is, ha megeszel egy szelet szépen átsütött szalonnát - a hiedelemmel ellentétben - másnap reggel nem fogsz plusz 10 kilóval ébredni.

Hagyma

Esetemben sózott, mert úgy szeretem. Szerencsére nem nagyon lehet belekötni, hiszen zöldség. Érzékeny gyomrúaknak azonban ajánlott melegítve, sütve vagy főzve fogyasztani. Aki viszont bírja, annak mehet minél több, mivel a vitamin és magas ásványianyag tartalmán túl a hagyma erősíti a bélflórát, javítja az epeműködést, segít szabályozni a vércukorszintet, hatásos köhögés és megfázás ellen. Ezen kívül hatásos vérnyomáscsökkentő, és csökkenti a szívroham kockázatát.

Körözött

Sokféle módon el lehet készíteni, én leginkább a túró-tejföl-pirospaprika kombót szeretem. Tehát túró és tejföl. Mostanában hallani néhány tejellenes aktivista megmozdulásról, amit valamilyen szinten megértek, de az én szívem öröklétig tejpárti marad. Gyermekkortól kezdve fontos a csontok fejlődéséhez, és rengeteg finomságot lehet belőle készíteni. A csontokra és fogakra gyakorolt jótékony hatásán kívül, szerepet játszik a vérnyomás egészséges értéken tartásában. A benne található laktóz a vékonybélben galaktózra és glükózra bomlik, majd ezek a szervezet saját baktériumflórájának, a probiutikumok tápanyagául szolgálnak.

Fehér kenyér

Tudom, hogy egészségtelennek lett kikiáltva, de egyrészt finom, másrészt a teljes kiőrlésű pékáruk és én, nem vagyunk jó barátok.

Ha pedig vacsora után legurítasz 2 dl Coca-colát, megelőzheted az esetleges gyomorbántalmakat. Tény és való, hogy a szénsavas üdítőital nagy mennyiségben többet árt, mint használ, de mértékkel fogyasztva segít a hányás és hasmenés tüneteinek enyhítésében. Ajánlják még migrénes fejfájás esetére is, és saját tapasztalatból mondom, hogy tényleg csökkenti a görcsös fejfájást, és mérsékli a kísérő tüneteket is.

Véleményem szerint, ha az ember rendszeresen eszik zöldséget, gyümölcsöt, és heti rendszerességgel mozog valamit (bármit), akkor néha napján engedtessék meg neki egy finom lakoma! Elvégre ez is a boldogság egy apró morzsája :)

Források

Az átlagembernek még soha nem volt olyan nehéz dolga, mint manapság, ha a vonzó kinézetről töprengett. Leírások, videók és jó tanácsok tömkelege jön szembe kérve- kéretlenül azt sulykolva belénk, milyen az elvárt kinézet, és ezt hogyan lehet elérni (vagy esetemben, messziről megközelíteni, ha szerencsém van :)). Nőként ajánlatos úgy festened, mintha élőben fotoshopolnának, férfiként legyél életre kelt görög szobor. Dús hajadba kapaszkodjon a szél, bőröd legyen mindenkor hibátlan, tested kisportolt, arcod minden egyes részlete akár egy Botticelli-festmény. Eddig jó, de mi van azokkal, akik kilógnak a fent leírt kereket közül? Vagy akiknek szíve nem az előírt ideálképekért dobban meg? Tényleg rosszul kell érezned magad, ha nem születtél reklámarccal? Szerintem nem, mert a szépség relatív.

Kopaszság

A hajkorona elvesztésének több oka lehet, előidézheti egészségügyi probléma, öröklött hajlam, és a hajat súlyosan károsító hajfestési és formázási technikák helytelen, vagy túlzásba vitt használata. Ha a hajhagymák elhalnak, bekövetkezik a teljes kopaszodás. Ez az emberek többségének igazi rémálom, pedig sokaknak jól áll. Mások pedig azért vágják rendszeresen tövig fejük eme ékességét, mert egyszerűen így szeretik.

Alacsony méret

Hosszú combok, kecses, karcsú derék, magasan a többi ember feje fölött elmélázó tekintet. Aláírom, hogy a magas nőkön jól mutat a miniszoknya. Férfiaknál a szép, langaléta termet azt a benyomást kelti, hogy az illető egy igazi hős - amúgy tökmindegy, hogy milyen jellem, ha látszatra oroszlán szív dobog benne :) Az emberiség jelentős része azonban elégedetlen a saját termetével. Talán egy alacsony hölgyön nem mutathat jól a rövid szoknya? Dehogynem! Egy kisebb termetű férfi ne lehetne vonzó és bátor? Már hogy az ördögbe ne??? Néhány sportban kifejezetten hátrány a gólem alkat, ilyen pl. a gimnasztika, Forma-1 vagy a lovas sportok. Ha viszont sehogy sem sikerült a természettől kicsikarni még 10 centit, nem kell elszomorodni: a legtöbb, világszintű népszerűségnek örvendő híresség alacsonynak mondható. Példának okáért Shakira csupán 157 cm magas, és Bruno Mars sem nőtt nagyobbra 165 cm-nél.

Taylor Swift és Bruno Mars egy díjátadón. Egymás mellett állva különösen kontrasztos a különbség, hiszen az énekesnő 178 cm magas (plusz cipő :)).

Orr-probléma

Gyakran végeznek felmérést azzal kapcsolatban, hogy mit néz meg első alkalommal az ember a másikon. Véleményem szerint ez teljesen egyéntől függ, de az első benyomást legnagyobb részt mégis az arcvonások adják. A másik szemétől és ajkaitól elakadhat az ember szava, de bizony az orr az, ami igazi karaktert ad az arcnak. Az orrukkal elégedetlenek száma olyan magas, hogy 2016-os adatok alapján az orrplasztika volt a leggyakoribb szépészeti beavatkozás a mellnagyobbítás és zsírleszívás után. Sajnos ez ma már olyan gyakori jelenség, hogy nem kell szakavatottnak lenni egy átszabott szaglószervet látva, észre lehet venni a turpisságot. Jennifer Grey, a Dirty dancing sztárja is elégedetlen volt az orrával, így megműttette, de később mélyen megbánta ezt a döntést. Arca teljesen elvesztette különleges jellegét. Kár érte, mert semmi kivetnivaló nem volt a külsején.

Elálló fülek

A másik sarkalatos pont, ami sokaknak jelent problémát, ha a fülek nem lapulnak engedelmesen a fejhez. Hosszú haj viselése egyfajta megoldást jelenhet annak, akit ez zavar, hiszen azzal el lehet takarni a nem kívánt látványosságot. Pedig van olyan szívrabló, aki bizony lapátfülekkel hódította meg a nagyérdeműt.

Ginnifer Goodwin, az Egyszer volt, hol nem volt szereplője. Olyan bájos arca van, hogy sokáig fel sem tűnt kicsit elálló füle.

Meg kell hagyni, Channing Tatumnál sem a füle tűnik fel először… :)

Kócos fogsor

“Kiharapja a sarokból a pókot”, “olyan a fogsora, mint a cirkuszkerítés”, “van 5 perc szünet a fogai között” - csak hogy néhányat említsek az elmés beszólások közül, amit megkap az, akinek nem olyan a fogazata, mintha a fogtechnikából esett volna egyenest a szájába… Szerény véleményem szerint, itt-ott némi egyediség a fogaknál sem árt. Nekem kicsit ijesztő, amikor nézek egy filmet, vagy magazint lapozgatok és a szereplők egytől-egyig nemhogy hibátlan, de tökéletesen egyforma mosolyt villantanak. Persze adjunk magunkra, ápolni, ellenőriztetni kell szájunk belső ékességét, de könnyebben megmarad első találkozásnál a másik mosolya, ha van benne valami különlegesen egyedi. Ma már minden utcasarkon nyílik egy modellképző, és egymást érik a szépségkirálynő választások. A tömegből nehéz kitűnni, nem elég egyszerűen csak csinosnak lenni. Lara Stonenak sikerült, többek között épp annak a pici szépséghibának köszönhetően, ami azonnal szembetűnik, ha mosolyog vagy beszél. Jelenleg a legkeresettebb modellek egyike, és még szimpatikus is, mivel nem szaladt azonnal korrigáltatni.

Lara Stone

Szeplők

Ezek az aranyló, pici foltocskák kifejezetten az érzékeny bőrű embereken jelenhetnek meg. Általában öröklődik, és a gyermek 4-5 kora körül válik láthatóvá először. Napsugárzás hatására a hámréteg alsó sejtsorában található melaninsejtek bizonyos pontokon fokozottan kezdik termelni a festékanyagot, hogy megvédjék a bőrt, és ezeken a pontokon jelennek meg a szeplők. Manapság már vannak bizonyos kenőcsők és kozmetikai eljárások, amelyek segítenek elhalványítani a pöttyöket, de már dédanyáink is próbálkoztak tejfölös vagy citromos pakolással. A szeplő olyan elváltozást jelent, ami nem hordoz magában egészségügyi kockázatot, csupán esztétikai probléma. Már akinek az. A Földön kétféle ember létezik: aki utálja, és aki imádja. Szerintem az egyik legerősebb szexepil :)

Őszülés

Az emberiség ősidők óta szeretné megtalálni az örök fiatalság kulcsát. Bármily szomorú, ettől még igen messze vagyunk, de a “tünetek” kezelésére azért akad néhány trükk. Szembetűnő jele az öregedésnek, az ember hajszínének változása. Ha nem hullik ki, akkor szépen lassan kifehéredik. A fehérbe csavarodó fürtök elfedésével kicsit vissza lehet fordítani az idő kerekét. Persze, nehezen hihető látvány, ha egy nyugdíjas olyan fényes, és erőteljes árnyalatú frizurával ékeskedik, mint annak idején, húsz éves korában. Uraknál nem akkora gond, hiszen néhány ősz tincs kifejezetten sármossá teheti viselőjét, tehát ez a jelenség inkább a hölgyeket érintheti rosszul. A természetes szürke vagy hófehér haj pedig csodálatosan szép tud lenni, miért kellene elrejteni?

Ahogyan Mikszáth Kálmán írta a szabálytalan szépségekről, “(...) kik nem mindenkinek tetszettek, de ha egyszer tetszenek, nem lehet belőlük könnyen kijózanodni, mert a szabályos szépségek többé-kevésbé másolatok egymásról, s könnyű az egyik helyett másikat találni, egy kis különbségen túlteszi magát a szem, de a szabálytalan szépségek unikumok, jaj annak, örökre, akibe mélyen belevésődik egy ilyen arc…”  :)

Az idézet a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényből származik.

Források

Az emberi találékonyság határtalan, legyen szó hobbiról, vagy munkáról. Ha a kreativitás kitartással párosul, akkor fantasztikus felfedezések, és praktikus találmányok születnek, amelyek az emberiség fejlődését, és mindennapi életünk könnyítését szolgálják. A fejlesztéseket szinte elvárjuk olyan embertársainktól, akik adott területen szereztek valamilyen képesítést, hiszen nekik “ez a dolguk”.

Na de, mi van azokkal, akiket a kíváncsiság, vagy éppen a kényszerűség vezet a feltalálás, és a felfedezés útjára? Ők azok az amatőrök, akik néha jobbak a profiknál.

Bette Nesmith Graham - A hibajavító (Liquid Paper) feltalálója

Manapság felettébb jó dolga van annak, aki írásra adja a fejét, akár kedvtelésből írogat, akár a munkájához elengedhetetlen ez a tevékenység. Ha netalántán hibát vétünk, egyszerűen csak visszatörlünk, és tovább pötyögtetünk a klaviatúrán. Ez másképp nézett ki a jó öreg, klasszikus írógépek idejében.

Bette Nesmith Graham 1924-ben született a Texas állambeli Dallas városában. Ahogyan az akkoriban szokásos volt, a középiskola elvégzését követően férjhez ment, és gyermeket szült. Házasságukat azonban alig néhány évvel később válás követte, így Bette nemsokára a munkába álló nők lelkes táborát erősítette.

Állást kapott a Texas Bank and Trust-nél, majd szorgalmának és megbízhatóságának köszönhetően a nők számára akkoriban elérhető legmagasabb pozícióig jutott a cégnél: ő lett az igazgatósági titkárnő. Ez azt jelentette, hogy naponta milliónyi szót kellett legépelnie. Ha közben hibát vétett, kezdhette az egész oldalt elölről, ez pedig igen nagy problémát jelentett.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy a mentőötlet a kedvenc időtöltése közben ugrott be, ugyanis Bette imádott festeni. Egy kevés vízbázisú tempera festéket higított fel egy pici üvegbe, majd következő alkalommal, amikor esetleg félreütött egy billentyűt, vagy az írógépszalag foltot hagyott a papíron, finoman befestette a hibát.

5 éven át a legnagyobb titokban használta találmányát, miközben kémia tanárként dolgozó fia folyamatosan segített a hibajavító festék fejlesztésében. Főnökeinek azonban lassacskán feltűntek a pici korrektúrák, és emiatt többször is megintették.

Végül Bette otthagyta állását, és megalapította saját cégét a Liquid Paper gyártására és forgalmazására. 1979-ben adta el vállalatát a Gillette Corporation-nek, 47,5 millió dollárért, amiből gondtalan életet biztosított magának és egész családjának.

Bette Nesmith Graham

És a szóban forgó találmány első példányai:

Hamár szóba került a Gillette Corporation… :)

A szőrtelenítés legegyszerűbb módja, ha levágjuk a nemkívánatos borostát. A sima, pihe-puha bőr fenntartása érdekében ajánlatos legalább minden másnap borotválkozni. Ez azonban egészen a XX. század beköszöntéig, nem tartozott sem az egyszerű, sem a problémamentes tevékenységek közé. A jómódú miliő megengedhette magának, hogy saját borbélya legyen, a tehetősebbek maguk látogattak el a jó hírű szalonokba fazonigazítás végett, a szegényebbek pedig igyekeztek saját kezűleg megoldani éles kések, esetleg innen-onnan beszerzett borotva pengék segítségével.

A forradalmi megoldás egy utazó ügynökként dolgozó férfi fejéből pattant ki, akit King Camp Gillette-nek hívtak. K.C. 1855-ben látta meg a napvilágot Wisconsin államban. Az iskolát korán abbahagyta, és inkább kereskedőnek állt, a Crown Cork and Seal Company nevű vállalat kötelékein belül. Főnöke adta neki a tippet, hogy a jövő, az eldobható termékeké. Később utazó ügynökként, munkája révén különösen fontossá vált számára az ápolt, megbízhatóságot sugárzó külső, így nap mint nap szembesült az akkori borotvák minden hátrányával.

1895-ben, egy reggeli készülődés közben bevillant neki a gondolat, hogy papír vékony, ívben hajlított pengék alkalmazásával megvalósítható lenne az eldobható borotva ötlete. Lelkesedése azonban lassacskán lelohadt, mivel minden vasmunkás akit felkeresett, elmagyarázta neki, hogy amit kitalált, az megvalósíthatatlan.

6 hosszú év telt el, mire belebotlott egy mérnökbe, William Emerson Nickerson-ba, aki hitetlenkedés helyett kicsit elgondolkodott a problémán, majd nemsokára előállt az elsődleges tervekkel. Ezek alapján legyártották az első pengét, ami úgy működött, ahogyan elvárták tőle.

A sikert követően Gillette és Nickerson vállalatot alapított a találmányra, és a Gillette Corporation megkezdte világhódító útját.

A hatalmas sikert sajnos K.C. pénzügyi ügyeskedése akasztotta meg, ugyanis egy véletlen ellenőrzés közben kibukott, hogy évekig téves adatokat tüntetett fel a bevételi oldalon. Ezt még tetézte a 1929-es Világválság is, így a cég a magasból a padlóra került. K.C. 1932-ben abban a tudatban halt meg, hogy vállalatát a saját butaságával tette tönkre.

Nem érhette meg, hogy cége nemhogy kilábalt a válságból, de olyan leányvállalatokkal bővült, mint a ma már szintén világmárkának minősülő Braun, a szájápolásban elsők közt szereplő Oral-B, vagy a szintén kiemelkedő Duracell termékek.

King Camp Gillette

Az egyik korai Gillette borotva reklám (Nos, igen...mai szemmel nézve kissé morbid...)

A modern időkből kalandozzunk el kicsit az ókori görögök csodákkal teli mondavilágába.

Heinrich Schliemann 1822-ben született, Neubukowban. Szegény családból származott, ezért az iskolapadból igen hamar egy helyi szatócsműhelyben találta magát.

A kimondottan megterhelő munka mellett a kisfiúban gyakran csak édesapja - talán néha kicsit túlcifrázott - elbeszélései tartották a lelket, amelyek mesebeli görög tájakon játszódtak, és feddhetetlen életű hősökről szóltak. Megfogadta, ha egyszer nagy lesz, megkeresi ezeket az elveszettnek hitt városokat.

Heinrich ugyanis makacsul tartotta magát ahhoz az elméletéhez, hogy ezeknek a dolgoknak létezniük kellett.

19 éves korában gondolt egy nagyot, és nekivágott a nagyvilágnak. Messzire ugyan nem jutott, mivel Hollandia partjainál hajótörést szenvedtek, de itt szükségből elszegődött egy helyi kereskedő céghez. Ekkor derült fény egy kiemelkedő képességére: egyetlen év alatt megtanult hollandul, spanyolul, olaszul és portugálul. Kicsit később, mindössze 6 hét alatt elsajátította az orosz nyelvet, majd ugyancsak néhány hét alatt az arabot, a görögöt, az angolt és a latint is. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, és csakhamar a saját lábára állt.

1851-ben bankot alapított az Egyesült Államokban, ahol az aranybányászoktól vásárolta fel a nemesfémet. Dőlt hozzá a pénz, rengeteget utazott, és már mindent elért az életben, amikor eszébe jutottak gyermekkori álmai.

Második felesége kedvéért Görögországba költözött, és álmai országában elővette a régi homéroszi és más eposzokat, újra olvasta a drámákat, s közben figyelmesen kigyűjtötte azokat az információkat, amelyek valamilyen módon a legendássá vált városokra utaltak. A kinyert adatok birtokában saját pénzéből ásatást szervezett, és azonnal munkához látott.

A régész szakma nem díjazta a lelkesedését, sőt, a többség kinevette őt, hiszen előtte már több hozzáértő csoport is próbálkozott a feltárásokkal, de soha senki nem tudott eredményt felmutatni.

Igaz, hogy a siker sokáig váratott magára, de az ásatás tervezett lezárása előtt 2 nappal, ráakadt Trója romjaira. Ezt nem sokkal később Mükéné feltárása követte, s így Heinrich végre visszaadhatta a görögöknek a történelmükbe vetett hitüket, hiszen bizonyossá vált, hogy a nagy hősök és a sorsokat formáló városok valóban léteztek.

Heinrich Schliemann

Sophia Schliemann, Heinrich felesége az ásatások során talált aranyékszerekkel:

Pierre de Fermat nevét matematikus körökben ismerik, holott szakmáját tekintve semmi köze sem volt a számtan nagyszerű tudományához.

A kis Pierre 1607-ben született Beaumont-de-Lomagneban, egy gazdag bőrkereskedő fiaként. Miután elvégezte az Orleánszi Egyetem jogász szakát, Bordeauxban kezdett praktizálni. Igen magas pozícióban kapott állást, gyakran járt el helyi ügyekben ítélőbíróként.

Hivatása végett fontos volt pártatlanságának megőrzése, és hogy soha, egyetlen esetben se vádolhassák szubjektív ítélkezéssel. Ezért megpróbálta a minimumra szorítani a város lakosságával való kapcsolattartást. Feleségén kívül nem találkozott senkivel, nem akart közelebbi ismeretségbe kerülni a körülötte élőkkel.

Szerette a logikai fejtörőket, így aztán unaloműzőként gyakran merült el ókori számrejtvények tanulmányozásában, s ezáltal fordult érdeklődése a matematika felé. Kiderült, hogy van érzéke a dologhoz.

Azonkívül, hogy Descartes előtt fektette le az analitikus geometria szabályait, Pascal mellett a valószínűségszámítás társfelfedezője lett.

Ezenkívül, előszeretettel publikált újságokban, közölve olyan matematikai rejtélyek megoldását, amelyek addig előtte senkinek sem sikerültek. Persze a levezetést megtartotta magának, mert úgy gondolta, hogy akit érdekel a megfejtésig vezető út, az majd időt szakít rá. És amúgy is, hadd pörögjenek rajta...

Nagyságát jelzi, hogy felállított egy olyan teóriát, amivel néhány száz évre sikerült lekötnie a matematikus társadalmat. Ez az úgynevezett Fermat-sejtés.

Történt ugyanis, hogy miközben Diophanus Arithmetica című könyvét tanulmányozta, az oldalak margójára saját magának jegyzeteket készített. Halála után, mikor fia átnézte édesapja holmiját, ráakadt erre a könyvre, s később apja kézzel írt jegyzeteivel együtt újra kiadatta. Ebben az egyik tétel mellet szerepelt egy rövidke bekezdés némi magyarázattal a megoldásra, amit Fermat lejegyzett, s ami így végződött: “(...)megtaláltam a nagyszerű megoldást erre, de a margón nincs elég hely, hogy levezethessem.”

A Fermat-sejés bonyolultságát jól mutatja, hogy csak 1994-ben, tehát Fermat halála után bő 330 évvel sikerült bizonyítania Andrew Wiles angol matematikusnak, és neki is 7 évébe, és több 100 oldalba telt, mire meg tudta oldani.

Ezeken kívül Fermat rengeteg újítást hozott a differenciálszámítás, és a számelmélet területén is, olyannyira, hogy a jelenkor a legnagyobb matematikusok között tartja számon a nevét.

Pierre de Fermat - a szeme se áll jól :)

Végül pedig egy olyan felfedezés, ami példásan mutatja a szülői szeretet határtalanságát.

Létezik egy igen szomorú gyermekbetegség, az ALD (adrenoleukodiszrófia). Fiúknál jelentkezik, a lányok csupán hordozói a hibás génnek. Az első tünetek megjelenését követően a kór progresszív lefolyású és visszafordíthatatlan.

Ez a kegyetlen betegség támadta meg 1984-ben, az akkor 6 éves Lorenzo Michael Murphy Odone-t, egy olasz-amerikai kisfiút. Szülei, Michaela és Augusto Odone természetesen egyik vizsgálatról a másikra vitték, de hiába, orvosai széttárták a karjukat, hiszen az ALD ellen nem tudtak semmilyen gyógymódot javasolni. Csupán annyit mondtak, hogy Lorenzo még maximum 2 évig élhet.

A kétségbeesett szülők ekkor engedélyt kértek arra, hogy saját kutatásba kezdjenek. Lorenzo kezelőorvosa pedig rábólintott, de figyelmeztette őket, hogy az idejüket vesztegetik, mivel nem orvosok, és semmilyen szükséges ismerettel nem rendelkeznek, a szakirodalom nagy részét nem fogják megérteni.

Michaela és Augusto azonban hajthatatlan maradt.

Éjt nappallá téve bújták az összes fellelhető irodalmat, felváltva, gyakran éjszakánként jártak a könyvtárba, miközben gyermekük állapota egyre romlott. A szívszorító, megfeszített munka végül meghozta gyümölcsét.

Tudták, hogy ALD-nél a szervezet nem képes megszabadulni a hosszú szénláncú zsírsavaktól, és az ezek felhalmozódása során keletkezett toxikus hatás okozza a betegséget. A házaspár rájött arra, hogy nem elég kiiktatni az étrendből a hosszú szénláncú zsírsavakat, mert a szervezet képes az előállításukra, hanem valamilyen módon blokkolni kell azt az enzimet, ami a reprodukciót végzi.

Azt is ők fedezték fel, hogy erre a legalkalmasabb az erukasav. Házilag, otthon készítettek egy keveréket, amely 4:1 arányban tartalmazott olajsavat erukasavval, és ezzel kezdték itatni Lorenzot.

A kisfiú idővel betöltötte a 8. életévét, sőt, a 18-at is. 2008-ban, 30 évesen halt meg tüdőgyulladásban, vagyis bő 12 évvel cáfolt rá az orvosok jóslataira.

A Lorenzo-olajával végzett kutatások bebizonyították, hogy a tünetek megjelenése előtt adva, jelentősen lassítja a betegség lefolyását, ezzel pedig a kis betegek életminőségét nagyban javítja, arról nem beszélve, hogy valamennyien megérhetik a felnőtt kort.

A szülők küzdelméről 1992-ben megható film készült Lorenzo Olaja (Lorenzo’s Oil) címmel.

Az Odone család (balról jobbra: Augosto, Michaela és Lorenzo)

Források

A felnőttfilmek kedvelőinek manapság semmiféle problémája nem lehet. Korábban, a mozikban nem igazán volt jellemző az erotika megjelenítése, de idővel, mint minden, ez is megváltozott. Noha, filmszínházak már a XIX. században is működtek, az első igazi értelemben vett pornófilmre egészen 1972-ig várni kellett. Ebben az évben óriási felháborodást, és legalább akkora érdeklődést keltett, a Deep Throat (Mély torok) című alkotás. Soha azelőtt nem született olyan mozi, ami ilyen nyíltan és kendőzetlenül mutatta be a szex különféle formáit.

Kíváncsian ült be a vetítésre mindenki, aki tehette, híres színészektől kezdve, befolyásos újságírókon át az utca emberéig. A tiltakozás és ellenkampány ellenére a jegypénztárakban közel 600 millió dolláros bevételt hozott. A benne szereplő színészek azonnal ismert és kedvelt személyekké váltak, s a film sikerén felbuzdulva, egyre-másra készültek a hasonló produkciók. Pornószínésznek lenni igen kifizetődő foglalkozás lett. Nemcsak a magas kereseti lehetőség miatt, hanem mert bejáratosakká váltak a legmagasabb körökbe is.

Másrészről viszont, azonnal betiltották 23 amerikai államban, a készítőit - a színészeket is beleértve - több alkalommal bíróság elé állították obszcén ábrázolás és fajtalanságra ösztönzés vádjával.

A film alaptörténete egyébként végtelenül zsibbasztó: van egy fiatal nő, aki azzal a rendkívül ritka (és ugyanakkor egyáltalán nem létező!!!) rendellenességgel születik, hogy a csiklója sajna a torka hátsó részén fejlődött ki, ezért csak orális szexszel képes eljutni a gyönyörök birodalmába. Így aztán felkerekedik, és minden útjába akadó férfiban keresi az igazit. Lévén ez egy vidám film, a végére természetesen megtalálja a Nagy Őt, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

A film hivatalos plakátja:

S hogy kik játszották az első pornófilm főbb szerepeit? Először is, kellett hozzá egy bevállalós lány, aki nem mutatott annyira rosszul a kamerák előtt. Ő volt Linda Susan Boreman, vagy művésznevén, Linda Lovelace.

Gyermekkorában igen visszafogottan és távolságtartóan viselkedett, mivel szigorú vallásos nevelésben részesült. Ehhez képest 22 éves korára már nem volt tapasztalatlan az erotikus tartalmú kópiák készítését illetően. 1972-ben felajánlották neki a híres-hírhedt Deep Throat főszerepét, és a film a csillagokba repítette a lányt. Számtalan tévéműsorba meghívták, millió riport készült vele, rajongók hada vette körül. Az ominózus moziban teste legapróbb porcikáját is láthatták a nézők, és Linda minden jelenetet nagy átéléssel alakított. A sikeren felbuzdulva, s a népszerűségben lubickolva, lelkesen hirdette a pornófilmek létjogosultságát.

1974-ben azonban éles fordulatot vett, és azon kívül, hogy kárhoztatni kezdte saját magát korábbi szerepeiért, férje ellen válókeresetet nyújtott be. A keresetben leírta, hogy házastársa többször bántalmazta, prostitúcióra és felnőttfilmes szerepekre kényszerítette. Később, egyik önéletrajzában arról is szót ejtett, hogy férje tudtával és közreműködösévél gyakran esett csoportos nemi erőszak áldozatául.

Megeshet, hogy a Deep Throat utáni népszerűség okozta lelkesedés miatt nyilatkozott korábban üdvözítően a pornósztárságról, de a hazugságvizsgaló eredményei, valamint az ismerősök, kollégák tanúvallomásai is azt igazolták, hogy a férje ellen benyújtott vádak túlnyomó többsége igaz, így minden nehézség nélkül felbontották a házasságukat.

Linda szavahihetőségét ennek ellenére más téren, nem egyszer kétségbevonták, mivel állításait a korábbiakhoz képest gyakran változtatta. Végül 1976-ban lecövekelt azon álláspontja mellett, hogy a pornó rossz.

20 évig lelkes feminista-élharcosként küzdött a nők jogaiért, és minden elérhető fórumon kiállt a pornóiparban kihasznált sorstársaiért. Ezt a szépnek mondható életművét döntötte romba, amikor 1996-ban már a feminista mozgalom legnagyobb aktivistáit támadta azzal, hogy csak az ő vállára állva akartak népszerűséget szerezni maguknak. Erre még rátett egy lapáttal 2001-ben, ugyanis a Leg Show nevű erotikus magazinban meztelenül pózolt, és mellé azt nyilatkozta, hogy nincs ellenére az erotika ábrázolása, ha az ízléses módon történik. Személyes véleményem szerint, ezzel talált rá az aranyközépútra.

Élete során 5 önéletrajzot adott ki, mindegyikben kicsit másképp közelítve korábbi pályafutásához.

2002-ben autóbaleset következtében hunyt el.

Linda Susan Boreman, avagy Linda Lovelace

A másik főszereplőt, a Lindát lelkiismeretesen kezelő orvost, Harry Reems alakította. A ‘70-es évek férfiideálját megtestesítő fiatalember teljesen véletlenül került be a filmtörténeti alkotásba. Akkoriban nem-igen vetette fel a pénz, ezért mindent elvállalt. Amikor világosítókat kerestek egy szexfilmhez, azonnal jelentkezett. Épp a forgatást kezdték volna, amikor kiderült, hogy az eredetileg szerződtetett férfi főszereplő az utolsó pillanatban visszatáncolt. A rendező, Gerard Damiano szeme pedig megakadt a korábban tengerészgyalogosként szolgáló, fess háttérmunkáson…

A fergeteges siker mellett, Harryt szerepe miatt közszemérem sértés vádjával bíróság elé állították, de egy nagy volumenű felmentő kampánynak köszönhetően végül megúszta a büntetést. Ha valaki azt hinné, hogy ezzel túl is volt a dolgon, az nagyon téved. Harry később azt nyilatkozta, hogy a börtön lehetősége annyira megijesztette, hogy végül ez indította el az alkoholizmus útján.

Több, mint 100 pornófilmben szerepelt, így nem csoda, hogy az 1980-as évekre meghasonult, és egyre inkább az ivásban talált megnyugvásra. Szeretett volna kitörni, és új életet kezdeni, de sehogy sem akart összejönni neki. Néha-néha szóba került a neve családbarát filmeknél, például a Grease egyik karakterére is esélyes volt, de ezeket az ötleteket rendre elvetették. Színházban is próbálkozott, de ott sem aratott nagyobb sikereket.

A mély gödörből csak 1989-ben sikerült kimásznia. Összeszedte magát, ingatlanközvetítői képesítést szerzett, munkát vállalt, majd családot alapított.  Az új életével teljesen elégedett volt, és igazán boldognak érezte magát.

A vele készült riportokban kiemelte, hogy mélyen megbánta, amiért felnőttfilmes-szerepeket vállalt. 2013-ban, hasnyálmirigyrákban hunyt el.

Harry Reems

Harry Reems a letartóztatási fotón. Ilyen kedves, ártatlan arccal én sem ültettem volna le :)

A másik két főszereplő is említésre érdemes.

Az egyikük Helen Wood, avagy Dolly Sharp. Szerintem ő a legérdekesebb ember ebben a történetben.

1935-ben született, vagyis az igazi nagy filmkorszak hajnalán. Már 6 éves korában felfigyeltek rá, mert elképesztő tehetsége volt a zenéhez, és az énekléshez. Minden nehézség nélkül felvételt nyert a New York-i Juilliard Schoolba. Itt még nem ért véget a szerencsesorozata, ugyanis egy jó szemű fotós figyelmét is felkeltette, akinek köszönhetően hamarosan jól kereső modell lett belőle. Természetesen az iskolát nem hagyta abba. Zenében, táncban, énekben egyaránt jeleskedett, a reklámoknak köszönhetően pedig az arca hamar ismertté vált. Nem kellett hozzá sok idő, és már a Broadwayen játszott. Mire 17 éves lett, maga a Twenty Century Fox kereste meg egy heti 500 és 2000 dollár között mozgó, 7 évre szóló szerződéssel. Las Vegasban a legnagyobb revüműsorokban lépett fel, balett előadásokban vendégszerepelt, közben pedig forgatott, énekelt, táncolt, és játszott. S, hogy mi történt ez után?

A világ egyik legsokoldalúbb, legtehetségesebb színésznője lassan tipikus példájává vált annak, amikor a showbusiness hűtlen szeretőként kihasználja, majd eldobja az embereket.

Az 1960-as évek végére a musicalek korszaka leáldozott, a nézők inkább lendületes, izgalmas, vérpezsdítő történetekre vágytak, dívákat akartak látni, és a "Végzett asszonya" szerepeket már nem Helenre osztották ki. Egyre kevesebb ajánlat érkezett hozzá, helyét fokozatosan átvették az újak. Férje elvált tőle, így egy csúf válóper után és munka nélkül, egyedül maradt kisfiával. 1969-re helyzete teljesen reménytelenné és kilátástalanná vált.

Állás után nézett, és keresgélés közben egy apróhirdetésre bukkant, amiben a következőket írták: “Low budget and independent films - nudity requiered” (Kis költségvetésű és független filmek - meztelenség szükséges ). Helen jelentkezett rá.

A filmkészítők először meglepődtek, hiszen az ilyen hirdetésekre általában huszonkevés éves lányok sorakoztak, akik vagy a könnyű pénzkereset miatt keresték fel őket, vagy kiugrási lehetőséget láttak egy erotikus munkában. Helen azonban más volt. Érett, felnőtt, 34 éves nőként, olyan összetett színpadi és filmes tapasztalattal, ami a mai napig ritka a filmes szakmában.

Nem értették mit keres ott. Amikor megkérdezték tőle, egyszerűen csak levette kopott, viseltes kabátját, majd annyit mondott: “Dolly Sharp vagyok, és én egész életemben ezt csináltam” - azzal szemrebbenés nélkül, lazán a feje fölé emelte az egyik lábát.

Helen balerinaként

Lehet, hogy idősebb volt a többieknél, de viselkedése sokkal visszafogottabb, ugyanakkor játéka ezerszer hitelesebb, mimikája természetesebb, mint bármelyik jelentkezőé. Övé lett a szerep.

Harry Reems azt mesélte róla, hogy eleinte nem igazán akart közös jelenetet a színésznővel, mivel Helen sokkal idősebb volt nála, és Harry állítása szerint abszolút nem rendelkezett humorérzékkel. Azonban ahogy egyre több időt töltöttek együtt, a férfi megváltoztatta a véleményét. Már úgy látta, hogy Helenben van valami megfoghatatlan titokzatosság, amit az ember szeretne megismerni. Ezenkívül a nő olyan hajlékonyságról tett tanúbizonyságot, amivel a férfi későbbi pályafutása során sem találkozott.

A felnőtt filmekben szándékosan túlsminkelve és borzasztó parókákban jelent meg, mert nem akarta, hogy régi rajongói felismerjék.

Helen még elvállalt pár pornós szerepet, majd 1974-ben hazaköltözött szülővárosába, és pincérnőként kezdett dolgozni. Élete szerelmét is itt ismerte meg, aki azt mondta róla, hogy Helen volt a legjobb felszolgáló, akit valaha láttak a környéken. Mert Helen mindig, mindenben a maximumot akarta nyújtani.

Múltjáról, mikor még ünnepelt csillag volt Hollywood egén, csak nagyon ritkán, és keveset beszélt. Ismerősei amúgy sem igazán hitték el neki.

A pornófilmes korszakról pedig egészen addig egyetlen szót sem szólt, amíg a család egyik barátja fel nem ismerte egy szexjelenetben. Ekkor magyarázkodni kényszerült, és még a szerelme is hátat fordított neki. Később, kibékülésük után Helen elmondta neki, hogy érzett valami hasonlóságot a tánc és a szex között, ugyanazt a szomorúságot vagy éppen vidámságot, mély és felemelő érzést tudta megjeleníteni mindkettőben.

Időskorában bipoláris depresszióval és vastagbélrákkal diagnosztizálták. 65 évesen, szerelme karjaiban hunyt el.

Helen Wood pályája kezdetén

Helen Wood, mint Dolly Sharp

Carol Connors (nem összekeverendő az énekesnővel!), szintén az első nagy pornó-színész generáció nagy képviselője volt, valamint oszlopos tagja a Deep Throat szereplőgárdájának. Az ő élete közel sem alakult olyan ellentmondásosan, mint a többieké. Sosem fordított hátat a múltjának, nem próbálta tagadni, vagy más színben feltüntetni a történteket. 1971 és 1981 között folyamatosan készítette a felnőttfilmeket, amelyek közül néhány igen nagy népszerűségnek örvendett. Később megházasodott, és férjével a mai napig egyengetik híres és tehetséges lányuk karrierjét. Merthogy ő Thora Birch édesanyja.

Carol Connors

Thora Birch

Források

Ha bárki azt hinné, hogy a férfiaknak mindig könnyű volt az élet, az nagyot téved. A XVIII. században, ahogyan a hölgyeket igyekeztek távol tartani a szexualitás minden fajtájától, úgy az uraknál is megvolt ez az előírás. Persze, lehetőségük volt olykor a “kilengésekre”, szeretőt tartani, vagy kurtizánokhoz járni, de ha kitudódott ez a kis “hobby”, azonnal rossz életű személynek titulálták az illetőt, s nemcsak biztosnak tűnő eljegyzések kerültek felbontásra, de a szépreményű ifjú akár az állását is elveszthette.

Aki igyekezett megfelelni az előírásoknak, de a libidójával sehogy sem bírt, annak maradt az önkielégítés, mint végső megoldás… vagyis maradt volna, csakhogy az örömszerzés eme módja is tiltólistán szerepelt. Még az olyan felvilágosult, haladó gondolkodók is, mint Jean-Jacques Rouseau úgy tartotta, hogy az emberek egyszerű életével nem férhet össze a maszturbálás intézménye, akár nőről, akár férfiról legyen szó. Azt hangoztatta, hogy az önkielégítés tulajdonképpen a saját lelkünk ellen tett erőszak. Javaslatok születtek arra vonatkozóan, hogy a fiú gyermekeket és fiatal férfiakat kötelezzék olyan erényöv viselésére, amely a komisz kölyköt megakadályozza abban, hogy a zsebén keresztül szórakoztassa magát. Olyan ötlettel is előálltak, miszerint az iskolában a gyermekeket ültessék speciális padba, amely kialakítása révén nem enged hozzáférést a nadrághoz. Lányok esetén nem kívánatosnak minősítették a kerékpározást és a lovaglást, mert szerintük eme tevékenységek a maszturbációhoz hasonlatos eredményt válthattak ki. Az a teória, hogy senkinek eszébe se jusson saját magát szeretni, nemcsak erkölcsi okokra vezethető vissza. A korabeli gyógyítók úgy hitték, hogy a férfiak csak véges mennyiségű örökítőanyagot képesek termelni, ezért nem javasolták, hogy idő előtt, feleslegesen ellődözzék azt. Abban is biztosak voltak, hogy az onánia szörnyű betegségekhez, valamint erkölcsi zülléshez vezet, agykárosodást okozhat, és a vége kínokkal teli, korai halál.

A fiúknak és fiatal férfiaknak szánt erényöv a XVIII. századból:

Az orvostudomány fejlődésével azonban sok mindent másképp kezdtek látni, és ma már inkább javasolják a heti legalább 3-4 alkalommal történő magömlést, hiszen oldja a stresszt, nyugodtabb alvást biztosít, növeli a teljesítőképességet, és csökkentheti a prosztatarák kialakulásának kockázatát.

Napjainkban már a legkülönfélébb termékek állnak rendelkezésre, ha valakinek nincs ideje párkapcsolatra, vagy alkalmi találkákra. A legteljesebb élményt nyújtó segédeszköznek a valósághű szexbabákat tartják, de ezeken kívül is számtalan, változatos, és egyszerűbb eszköz érhető el a piacon. Összeszedtem néhány érdekesebb darabot a jelenleg meglévő kínálatból.

Az alapkategória nem takar mást, mint a vagina anatómiailag élethű mását. Rengeteg típust lehet találni, egyik ezek közül az Anime X Ninime maszturbátor, ami TPR-ből készül. Ez azt jelenti, hogy rugalmas, puha anyagú, és formatartó. 15 cm hosszú, és mivel mindkét végén nyitott, könnyen tisztítható, tehát nem csak egyszer használatos. Praktikus, és nem is drága.

Automatic Stroker - Rezgő maszturbátor

Ez a típus már egy kicsit többet tud az előzőnél. Például belül stimuláló gömböcskék találhatóak, a nagyobb élvezet kedvéért. Ezen kívül még két dologban tér el egy hagyományos művaginától: az egyik, hogy vibrál, a másik, hogy le-fel mozog. Utóbbinak hála, nem kell a saját kezedet fárasztani, akár hozzá sem kell érni az eszközhöz, így nagyon kényelmes a használata. A vibrációt, és a le-fel mozgást külön-külön is be lehet kapcsolni egy kis távirányító segítségével.

Delightful Dara Pulsating and Talking Vagina

Nem tudom, mennyire számít plusznak, ha egy maszturbátor hangokat ad ki, de ez a fajta a vibráció mellett, erre is képes. Szóval, ha pont arra vágysz, hogy csendben egymagad lehess, nem ez lesz a jó megoldás. Belső kialakítása nem tér el a többitől, megjelenését illetően azonban kissé bizarr: egy ici-pici nő, orbitálisan nagy nemi szervvel. Ízlés dolga, nekem furcsa.

Blewit ventillációs szívó maszturbátor

Ez a darab azért különleges, mert hagyományos rendeltetése mellett szívóhatásra is képes, ami az orális élvezet élményét adja. A működése abban áll, hogy a le-fel történő mozgás során belső légáramlás keletkezik, és ennek hatására jön létre a szívóeffektus. Ennek erősségét könnyen lehet szabályozni a maszturbátor másik végén található nyílással.

Tenga Air Tech Strong

Még egy szívó maszturbátor a sorban. A Tenga Air Tech Strong állítólag, jelenleg a legjobb a piacon. Az “air tech” arra utal, hogy a maszturbátorban speciálisan kialakított légkamrák találhatóak, amelyek a használat közben megtelnek levegővel, majd kiürülnek. Igazából ugyanazon az elven működik, mint az előző, de ha jól sejtem, itt jobb a PR. Mindenesetre a kivitelezés esztétikus, első ránézésre nem gondolná az ember, hogy egy szexuális segédeszközről van szó.

Twins to go

Ez egy kicsit más kategória. A nevében rejlő twins szó, ugyanis valóban egyfajta ketősségre utal, de a vásárló nem szép ikerlányokat kap a dobozban. Két útról beszélünk, mely a gyönyörhöz vezet. A maszturbátor egyik vége élethű vaginát rejt, a másik pedig az anális szex kedvelőinek készült. Mindkét oldal, belül vékony, puha lemezkékkel van ellátva a stimulálás, és ezáltal a nagyobb kéj érdekében. A végeket le lehet csavarni, így akár külön-külön is használhatóak. Ha ez még nem volna elég, kapható hozzá vibrotojás is, ami egyszerűen behelyezhető a maszturbátorba, így kellemesen rezgő hatást keltve növeli az élményt.

Naughty-boy prosztata izgató

Más vizekre evezve: aki a prosztata izgatásából adódó orgazmusra esküszik, szintén találhat kedvére valót. Például a Naudhty-boy prosztata izgató, lágy, finom anyagból készül, ugyanakkor annyira hajlékony, hogy kényelmesen illeszkedik minden testfelépítéshez. A férfi test anatómiáját figyelembe véve alakították ki, így könnyen, és biztonságosan használható. A teljesség érdekében, a markolatnál apró rücsköket találni, amelyek a gátat és a heréket finoman masszírozzák használat közben. Több fokozatú vibrációra képes, ugyanakkor elég halk ahhoz, hogy diszkrét maradjon. Mivel vízálló, a fürdőbe is magaddal viheted.

LELO Hugo prosztata vibrátor

Ez ugyanazokat a dolgokat hozza, mint előző társa, de van még egy szuperképessége: jár hozzá egy távirányító, ami akár 12 méteres távolságból is működik. Vagyis, a partnered kezébe teszed a gyönyör kulcsát, úgy, hogy ő közben a távirányítón keresztül ugyanazt a vibrációt érzi, amit neked okoz, tehát kedvére terelgethet az orgazmushoz vezető úton.

Piperdream Extreme Screw Me Silly 2

Aki szeretné a test élményét élvezni, de megelégszik a minimummal, az választhatja a női torzók valamelyikét. A Piperdream Extreme női torzó mindent megad, amire hirtelen, kapásból szükség van: formás, telt, feszes keblek, csinos kis szeméremajkak, vagina, ánusznyílás, és még egy kerek popsi is. A nagyobb élvezet kedvéért, jár hozzá pluszba vibrációs tojás.

Piperdream Extreme - popó lábakkal

Azoknak, akik hátulról szeretik, szintén akad néhány jó cucc a piacon. A Piperdream Extreme popó lábakkal, nem vezet félre, valóban ennyit ad, nem többet, nem kevesebbet. Formás lábak, egy kerek popsi, és természetesen vagina és ánusznyílás.

A végére pedig két nagyon furcsa eset.

A Big Rack Stroker a minimumon belül is a legkevesebbet nyújtja, de annyira, hogy az már inkább ijesztő. Persze, a lényeg ott van, de akkor is rendkívül bizarr: két labdaszerű mell, és közvetlen alattuk egy vagina. Rendben van, hogy az embernek ne legyenek orbitális igényei, de ehhez a torzóhoz különleges fantáziavilág szükséges.

Jump Me Jerri Mega Masturbator

Amikor ezt először megláttam, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Rendben - tényleg minden rajta van, ami egy nőben külső adottságok tekintetében érdekes lehet: szép arc, feszes popsi, formás kebel (1 db!!!). S mindez egyenes az arcodba mered, egyidőben... EGYSZERRE! Anatómiailag nem teljesen hiteles, de adtak már el belőle. Halkan jegyzem meg, hogy szerintem ijesztgetésre is tökéletesen alkalmas...

Kezeket a paplan alá, és kalandra fel! ;)

Források

Hősök szinte minden mesében, mondavilágban, rengeteg filmben és regényben előkerülnek. Kilépve a fantázia alkotta keretek közül, a mindennapokban is találkozhatunk igazi, hús-vér bajnokokkal. Emberként számos tulajdonság határozza meg, hogy kiből válik megmentő: bátorság, becsületesség, önzetlenség és erős, tiszta szív. Ezeket az erényeket gyermekkorunktól kezdve, egész felnőtt életünkön át tanuljuk, és próbáljuk gyakorolni. Azonban sok olyan lény él még a Földön, amelyek nem tanulják eme erényeket, hanem ösztönösen cselekednek a kellő pillanatban. Az állatok néha nehezen megmagyarázható módon döntik el, hogy segítenek a bajbajutottakon, akár a saját életük árán is. Háborúban, betegségben, és bűnügyek felderítésében is számíthatunk rájuk. Hová lennénk nélkülük?

A múlt század elején, a diftéria - vagy más néven torokgyík - rendkívül fertőző, magas halálozási számmal járó, kegyetlen betegségnek számított. Ha valahol felütötte a fejét, irdatlan gyorsasággal söpört végig a környéken, megtizedelve a kiskorú lakosságot. Nem csak a gyermekekre jelentett veszélyt, az állatok is elkaphatták, és a végkimenetel ugyanaz volt. A XX. század elején, egy Jim nevű, tejeskocsi-húzó ló is megkapta a halálos kórt. Csakhogy, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, Jim meggyógyult. Az orvosok a hír hallatán azonnal lecsaptak a csodalóra, alaposan kivizsgálták, és vért vettek tőle. A levett mintában kimutatható volt, hogy Jim szervezete a baktériumfertőzésre reagálva, ellenanyagot kezdett termelni. Ezt követően már folyamatosan vettek mintát Jimtől, amiből elkészítették a ma is használatos diftéria elleni védőoltás alapanyagát.

A fergeteges sikerek után azonban két tragédia is történt. Az egyik, hogy Jim 1901 őszén tetanusz fertőzést kapott, aminek következtében október 2-án el kellett altatni. A másik, hogy még a tetanusz fertőzés lappangási ideje alatt is vettek vért tőle, amiből vakcinát készítettek, és ezt be is adtak a környéken élő gyermekeknek. A szennyezett oltóanyag miatt 13 gyermek vesztette életét. Ez, és egy másik hasonló, szennyezett, himlő elleni vakcina miatt fellépő halálesetek miatt, 1906. június 30-án létrehozták a Food and Drug Administation-t (Élelmiszer- és Gyógyszer Ellenőrzési Szervezet), hogy a későbbiekben elkerüljék a hasonló eseteket.

Mindenesetre a Jim által termelt ellenanyagnak köszönhetően a torokgyík mára szinte teljesen eltűnt az oltást alkalmazó országokban. Jim nyilván nem tudatosan tette ezt a nagy szolgálatot az emberiségnek, mégis milliók életét mentette meg.

Jim, és az orvosok

Állati bajnokokra nem csak békeidőkben számíthattunk, a csatatéren is becsülettel teljesítettek. Az I. világháború egyik legnagyobb hőse, egy Cher Ami (Kedves Barátom) névre hallgató postagalamb. Összesen 12 fontos üzenetet közvetített a verduni háborús szektorban. Őt és még körülbelül 600 társát, angol tenyésztők adományozták a Franciaoszágban állomásozó amerikai haderőnek. 1918. október 2-án történt, hogy a 77. hadosztály 308-as zászlóalja Verdunnél csapdába esett. Az egység több, mint 500 katonáját, a német csapatok folyamatosan támadták. S ha helyzetük nem lett volna épp elég kétségbeejtő, október 4-én, egy csúnya tévedésből fakadóan, még baráti tüzet is kaptak. Ekkor, végső reményükként indították útnak Cher Amit, egy létfontosságú üzenettel. A galamb 40 km-en keresztül repült a háborús zónában, folyamatos tűz alatt.  Annak ellenére, hogy útközben kilőtték az egyik szemét, leszakadt a jobb lába, és a mellkasán is találat érte, alig 25 perc alatt teljesítette a küldetést. Az üzenet így szólt: “A 2746,4 koordinátájú út mentén vagyunk. A tüzérségünk közvetlenül ránk zúdítja a zárótüzet. Az ég szerelmére, állítsák le!” Cher Ami érkezése után azonnal befejezték a támadást, és az egység, ami később Elveszett zászlóaljként híresült el, végül megmenekült. Cher Amit azonnal orvosi kezelésbe vették, és meggyógyították. Felépülését követően megkapta a Croix de Guerre francia katonai érdemrendet, majd az Egyesült Államokba vitték. Itt halt meg 1919. június 13-án. Halála után még két posztomusz kitüntetésben részesült, végül preparálták, és jelenleg az Amerikai Nemzeti Történeti Múzeumban látható.

Cher Ami

Vitéz állatok a II. világháború idején is segítették az embereket. Judy, egy fajtatiszta pointer, szó szerint tűzön-vízen át követte a legénységet, akik mellett az egyik angol ágyúnaszádon szolgált. Arra képezték ki, hogy időben jelezze a közeledő légitámadásokat, és Judy a feladatot példásan teljesítette. Azonban egy japán oldalról érkező torpedótalálatot követően hajójuk Szingapúrtól nem messze elsüllyedt, és a legénység szerencsésebb tagjainak sikerült eljutnia egy közeli, lakatlan szigetre. Itt azonban esélyes volt, hogy a szomjúság fog végezni velük, de Judy nem hagyta cserben a csapatát, csakhamar talált számukra iható vízforrást. Amikor  japán katonák találtak rájuk, valamennyiüket fogolytáborba vitték - Judyt is beleértve. Innen társaival együtt szabadult ki a háború lezárását követően. A katonák áradoztak Judyról, hiszen a fogság idején is védte a csapat tagjait. Hősies helytállásáért megkapta az állatoknak adható legmagasabb katonai érdemrendet, a Dickin-medált. Ezután kiskutyáknak adott életet, és nyugodt, békés, teljes életet élt. Végül 1950. február 17-én halt meg, 13 évesen.

Judy

A koreai háború 1950. június 25. - 1953. július 27. között zajlott, és végleg kettévágta a keleti országot. Dél-Koreát az ENSZ támogatta, Észak-Koreát pedig Kína és a Szovjetunió. Ezekben a vészterhes időkben, egy Reckless nevű, mongol kanca vált az amerikai hadsereg egyik legnépszerűbb tagjává. Recklesst, Eric Pedersen, a tengerészgyalogság egyik hadnagya vásárolta meg előző tulajdonosától, 250 dollárért. Reckless korábban egy versenyistállóban lakott, de gazdájának pénzre volt szüksége, ezért fájó szívvel túladott rajta. A kis kanca így a tengerészgyalogsághoz került, ahol meglepő gyorsasággal tanulta meg a szükséges tudnivalókat, úgymint a kommunikációs vezetékek átlépését, vagy hogy parancs szóra a földre feküdjön. A szállítási útvonalakat csupán egy-két alkalommal kellett neki megmutatni, utána már egyedül járta végig azokat. Merthogy Reckless feladata az lett, hogy a táborból a frontvonalra szállítsa a muníciót (fegyvereket, lőszert, bombát), majd onnan a sebesült katonákat visszavigye a táborba. Ilyenkor a saját testével is védte katonatársait a további sérülésektől. Mivel az első frontvonalon teljesített szolgálatot, gyakran 500 golyó süvített körülötte percenként. Vagyis annyi golyót lőttek ki, hogy a lövedékek egy része a levegőben egymásnak csapódott. Voltak napok, amikor Reckless 51 alkalommal járta végig a halálos ösvényt, mindeközben 56 kilométert tett meg, és összesen 5 tonna lőszert szállított a frontvonalra. A tengerészgyalogosok annyira szerették a kis kancát, hogy sokszor a saját golyóálló mellényeiket terítették rá, így védve őt a tűzvonalban. Reckless a háború alatt kétszer is megsebesült, de mindkét alkalommal felépült, és ugyanúgy végezte tovább a munkáját. Hősies helytállásáért őrmesterré léptették elő.

Bátorsága mellett rendkívüli falánkságáról is legendák keringtek. Imádta a palacsintát, a sört, a kólát, a sült tojást és a kávét. Amúgy képes volt bármit megenni, amin megakadt a szeme. Bajtársai állítása szerint, ha egy percre félrenéztek, megkóstolta a pokrócokat, kalapokat, és az őrizetlenül hagyott ételeket. Egyszer pedig megevett körülbelül 30 dollárnyi pókerzsetont is. Szerencsére olthatatlan étvágya inkább mulattatta az embereket, haragudni nem lehetett rá. A háború után az Amerikai Egyesült Államokban hatalmas tisztelet övezte, teljesértékű tengerészgyalogosként, és háborús hősként kezelték.Több kitüntetésben részesült, minden katonai ünnepségen részt vett, és három gyönyörű kiscsikónak adott életet. 1963. május 13-án halt meg. Teljes katonai tiszteletadás mellett vettek tőle végső búcsút.

Reckless

1943-ban, Maria Dikins, a People’s Dispensary for Sick Animals (Emberek Patikája a Beteg Állatokért ) alapítója létrehozta a Dickin-medál elnevezésű érdemérmet, ami a legmagasabb rangú katonai kitüntetés az állatok számára. A medálon két felirat olvasható: a “For Gallantry” (A hőssiességért), és a “We also serve” (Mi is szolgálunk). Ezt az elismerést 1943 és 1949 között összesen 32 galamb, 18 kutya, 3 ló és egy macska kapta meg.

Kis hazánk is büszkélkedhet állati hősökkel. Biztosan sokan ismerik Kántor, a legendás nyomozó kutya nevét, hiszen életéről könyv és sorozat is készült. A rendkívül okos és tehetséges németjuhász kutya, 1953-ban került a nyomozóhatóságokhoz, és egészen 1964-ig szolgált. 11 éves pályafutása alatt vezetőjével, Tóth Tibor nyomozó-kutyavezetővel, összesen 536 ügyben jártak el, ebből 279 esetet zártak sikeres felderítéssel. Kántor a munkája során körülbelül 1,2 millió Ft-nak megfelelő értéket szerzett vissza. Viszonyítás képpen: 1960-ban a KSH adatai szerint a havi brutto átlagkereset 1575 Ft volt. Ezzel a teljesítménnyel Kántor a magyar bűnüldözés legeredményesebb nyomozókutyája. Ha ebeknél lehet munkával kapcsolatos elhivatottságról beszélni, akkor Kántor igazi megszállottnak számított. Előfordult, hogy egy körözött bűnözőt másfél napon át, több, mint 100 km-en át, folyamatosan üldözött. Mindig ragaszkodott a követendő szaghoz, ha elvesztette, hangadással jelzett, de soha nem tért át idegen nyomra. Tyúklopástól kezdve, a rabláson át az emberölésig, minden bűncselekmény esetén segítette a hatóságok munkáját. Halála után preparálták, jelenleg a budapesti Rendőrmúzeumban látható.

Kántor

A fenti hősökön kívül még számtalan két- és négylábú jótevőről lehetne beszélni, hiszen nélkülük az élet borzasztó szomorú és sivár lenne. Éljenek a hősök! 

Források

A zene az élet sava-borsa, ellazít, kikapcsol, szórakoztat, és az önkifejezés egyik legjobb eszköze. A filmek és színdarabok hangulatához nagyban hozzájárulnak a szomorú, vagy éppen vidám dallamok, és az is megesik, hogy túlnőnek az alapművön, amihez írták őket.

Összeszedtem néhány olyan számot, amelyek “saját jogon” lettek ismertek, vagy éppen népszerűbbek, mint maga a történet, amiben szerepeltek. Emellett, még muszáj megemlítenem néhány klasszikus sorozat főcímzenéjét, mert a mai napig a fülemben csengenek.

Nádas Gábor - Szenes Iván -  “Kicsit szomorkás a hangulatom máma”

Imádok férjhez menni, zenés játék

Kevesen tudják, hogy ez a népszerű dal, nem a Csinibaba című filmben tűnt fel először. Somerset Maugham brit drámaíró egyik közkedvelt színművének magyar nyelvű átdolgozásakor született. Szenes Iván írta a szövegét, és Nádas Gábor szerezte a zenéjét. A vígjátékot 1964-ben mutatta be a József Attila Színház, a főszerepekben Váradi Hédit, Bodrogi Gyulát és Darvas Ivánt láthatta a közönség. A fenti dal, kilépve a színdarabból, önálló életre kelt.

Darvas Iván - Kicsit szomorkás a hangulatom máma, az eredeti színdarabból:

John Paul Young - “Love is in the air”

Kötelező táncok (Strictly Ballroom)

Retro bulikban kihagyhatatlan, legalább egyszer felhangzik az éjszaka folyamán, aztán a refrénnél kezek százai lendülnek a magasba. Ütemes és dallamos szám, de a film, amihez felhasználták, legalább ennyire élvezhető.

A Kötelező táncok azon kevés táncos filmek egyike, amit kényszer hatása nélkül néztem végig. Egyrészt egy kedves történetet mutat be arról, hogy miként bontakozik ki a született tehetség, ha esélyt kap, másrészt kis fricskát mutat a törtető, képmutató embereknek, akik mindenkin képesek átgázolni, saját elképzeléseik érdekében. Van benne humor, és romantika, bosszú és intrika, emellett rendkívül ügyesen egyensúlyoz az őszinteség, és a bántó felhang között. Méltatlanul elfeledett film, pedig az 1992-es év egyik legnagyszerűbb alkotása volt.

A két főszereplő: Tara Morice és Paul Mercurio

Simon and Garfunkel - “Mrs. Robinson”

Diploma előtt (The Graduate)

Sosem kapcsoltam el a rádiót, ha ez a szám felhangzott. Tetszett, de nem értettem az utalásokat, és hogy miért éppen Mrs. Robinsonhoz szólnak. Aztán egyszer teljesen véletlenül belefutottam egy filmbe a tévében, ami épp akkor kezdődött. Gondoltam adok neki egy esélyt, elvégre Dustin Hoffmann szerepelt benne. Ahogy haladt előre a történet, minden megvilágosodott, ugyanis a zöldfülű, friss diplomás fiút, szülei jó barátja, Mrs. Robinson vezeti be a testi szerelem örömeibe, miközben a fiatalember szíve lángra lobban Mrs. Robinson szépséges lánya iránt. S amikor felcsendült a filmben a dal, végre leesett mit jelentenek az olyan sorok, mint például: ”It's a little secret, just the Robinsons' affair, Most of all, you've got to hide it from the kids - Ez egy kis titok, csak a Robinsonék ügye, Az a legfontosabb, hogy a gyerekek ne tudják meg.”

Dustin Hoffman (Benjamin Braddock) és Anne Bancroft (Mrs. Robinson)

Bee Gees - “Stayin’ alive”

Szombat esti láz (Saturday night fever)

A Bee Gees kortalan klasszikust alkotott ezzel a számmal. A Szombat esti láz az 1977-es esztendő egyik nagy kasszasikere lett, és azóta kultusz filmmé nőtte ki magát. Azok a szinte mindenki által ismert mozdulatok, amiket JohnTravolta és partnere produkált a parketten, hihetetlenül menőnek és újszerűnek hatottak a disco-korszak hajnalán. Ha manapság a Stayin’n alive felhangzik egy szórakozó helyen, biztosan akad legalább egy olyan tag, aki bemutat néhányat a filmbeli mozdulatokból, de soha senki nem fogja olyan profin csinálni, mint annak idején Travolta, és Karen Lynn Gorney. Talán ma már nem nézik meg olyan sokan a filmet, de a jeleneteire több más alkotásban is visszautalnak. Példának okáért, a Madagaszkár című animációs filmben is feltűnt egy jelenet, amit egy az egyben lekoppintottak róla.

Szombat esti láz főcím, és néhány jelenet a klasszikus tánc lépésekből, természetesen a Stayin’ alive alatt:

 Madagaszkár - Stayin’ alive:

Coolio - “Gangster’s paradise”

Veszélyes kölykök (Dangerous Minds)

Nemrég egy baráti beszélgetés alatt valahonnan a háttérből felhangzott Coolio örökzöldje, a súlyos mondanivalóval rendelkező, régi nagy sláger. Többen is megjegyezték, hogy ez a szám még mindig hallgatható, pedig már nem mai darab. Én erre közbeszúrtam, hogy hát igen, és a film is az egyik legjobb, amit valaha alkottak, mire néhányan értetlenül néztek rám. Pedig ez egy filmzene, mégpedig a Veszélyes kölykök című drámáé. Elgondolkodtató történet a szegény sorsú gyerekek kilátástalan helyzetéről, és arról, hogy egyetlen ember - bármilyen jó szándék vezérli - nem változtathatja meg a világot. A történet szomorú, de a kiváló színészi játéknak köszönhetően beszippantja a nézőt. Mára már kissé kikerült a köztudatból, de aki teheti nézze meg, mert érdemes!

 Michelle Pfeiffer, az egyik legjobb jelenetben

Fülbemászó, örökzöld slágerek azonban, nem csak filmekhez készülnek. A ‘80-‘90-es években felvirágzott a sorozatok gyártása, egyik óriási széria futott ki a másik után. A filmekkel ellentétben, egy sorozatnál bőven adott a lehetőség a legapróbb történetszál kibontására is, a karakterek és a cselekmény pedig a néző hétköznapjainak részévé válik. Ha meghallom valamelyik régi nagy kedvencem a főcímzenéjét, még manapság is rámtör a nosztalgiázhatnék érzése.

 Knight Rider

Izgalmas, nyomozós sorozat, aminek esetleges hiányosságait elvitte a hátán az elképesztően menő szuper autó. A széria David Hasselhoffal a nyeregben, 4 évadot ért meg. A másik főszereplő, KITT - Knight Industries Two Thousand (Knight Ipari Művek Kétezres), egy sok tekintetben módosított Pontiac Trans Am. Mindent tudott: beépített mikroprocesszorral szerelték fel, 1000 megabyte-os memória kapacitással bírt, 300 mérföldes óránkénti sebességgel száguldott, és molekuláris ötvözésű héjának köszönhetően szinte sérthetetlen volt. Kell ennél jobb járgány??? Kizárt! :) Ami még érdekes, hogy az önjáró autó mellett, ez a sorozat már megvillantotta a napjainkban használatba került okos órát is. A főcímzenét Stu Phillips és Glen A. Larson szerezte. 

Michael Knight és K.I.T.T:

Magnum, P. I.

Napfény, trópusi paradicsom, sportkocsi, szabadság, izgalmas munka, és jó barátok. Minden, amiről egy ember csak álmodhat. Ez minden idők egyik legismertebb sorozata. Enyhe humorral fűszerezett, izgalmas krimi, aminek vonzerejét a főszereplő, Tom Selleck szimpatikus személyisége csak tovább növelte. A zenéjéről már nem is beszélve. Amikor a mobilok kezdtek begyűrűzni az életünkbe, kedvelt csengőhangként szolgált. A sorozatban felcsendülő nóták Ian Freebairn-Smith, Mike Post és Pete Carpenter nevéhez köthetők.

Thomas Magnum

Forró szél

A jugoszláv sorozat 1984-85-ben futott a magyar televízióban, mégis generációk szívébe lopta be magát. A kedves, kicsit balfék főszereplővel, aki állandó vérnyomás problémával küszködött, milliók tudtak azonosulni. A szereplők, a humor, a zene, minden szerethető volt ebben a szériában. A felejthetetlen főcímdalt Vojkan Borisavljevicnek köszönhetjük.

Surda

Feketeerdő Klinika

Végül egy olyan kórházsorozat, ami szintén odaszögezte az embereket a képernyő elé, annak ellenére, hogy nem tocsogott a vértől, nem lehetett benne ronccsá tört embereket látni, de még egy halovány hullát sem. Ha felhangzott a főcímzene, mindenki hanyatt-homlok rohant be a konyhából vagy a fürdőből a szobába, nehogy lemaradjon róla, hiszen epizódról epizódra lekötötte a nézők figyelmét. A zenéjét Hans Hammerschmid szerezte.

 Udo, Christa és Klaus Brinkmann

A felsorolás természetesen szubjektív, de azért remélem, más is talál benne valami használhatót :)

Források

Minden kezdet nehéz - így tartja a régi mondás. Az út elején sokan azt sem igazán tudják, miként kéne nekifogni a dolognak. Különösen akkor, ha olyan területen szeretnének érvényesülni, ahol minden nap új jelöltek ezrei bukkannak fel, hasonló képességekkel és adottságokkal. Ilyen helyzetben, hol és hogyan tudnák magukra felhívni a figyelmet azok, akik szeretnének kitűnni a tömegből? A legtöbben rengeteg energiát és időt fektetnek az álmok elérésébe, példátlan kitartással és áldozatvállalással menetelnek a cél felé. Ha kell, lépésről lépésre járják végig a ranglétra minden egyes, izzasztó fokát.

A másik oldalon pedig, példaként ott vannak azok, akiknek nem kellett kilincselniük a lehetőségekért, azért, hogy megmutathassák a bennük rejlő tehetséget. A kezdet kezdetén, éppen jókor voltak jó helyen. Ők azok, akiknek nem az indulás, hanem inkább a folytatás okozott nagyobb kihívást.

Marilyn Monroe

Az 1950-es évek legnagyobb csillaga, alig tíz éven át szerepelt aktívan a filmvásznon, mégis kultuszt teremtett maga körül, sőt, még napjainkban is milliók számára jelent példaképet. Sikerei csúcsán, ellenségei azt állították róla, hogy buta és naív. Azonban akik közelről ismerték, tudták róla, hogy naívnak és butának lehetett a legkevésbé nevezni. Miután bekerült a filmszakmába, minden lépését gondosan megtervezte. Előfordult, hogy a rendezők, vagy maga a filmstúdió akart kibabrálni a színésznővel, Marilynbe azonban beletört a bicskájuk. Ha kellett a népszerűségét, a közönség szeretetét, vagy a női rafinéria teljes fegyvertárát felhasználva bánt el ellenségeivel. Folyton harcolnia kellett a munkájában, és a magánéletében egyaránt. Pedig a kezdet olyan könnyű volt!

1944-ben David Conover fotós azt a megbízást kapta, hogy készítsen propaganda anyagot az amerikai hadseregben szolgáló katonák számára, hadd lássák a fiúk, milyen erős támogatást kapnak a hátországtól. Conover meglátogatott néhány gyárat, hogy a munkásokról készült képekkel öntsön lelket a fronton harcolókba. Az akkor még csak 18 éves Norma Jeane Mortenson éppen az egyik ilyen helyen dolgozott. Rádióirányítású repülőgépeket szerelt össze a gyártósoron. A lány kedvesen mosolygott a kamerába, és ennyi bőven elég is volt. Természetes, ártatlan szépsége azonnal lenyűgözte a fotóst. Egy év múlva Norma Jeane már fotómodellként kereste a kenyerét. Elvált akkori férjétől, nevét először Jean Normanra, majd Marilyn Monroera változtatta, és elindult a világhírnév felé.

A kép, ami a fordulópontot jelentette:

Norma Jeane Mortenson, vagyis Marilyn Monroe 15 évesen, a világhír előtt:

Grosics Gyula

Hasonló, mesébe illő esetek a sport világában is születtek.

1940-ben történt, hogy a sorköteles férfiakat az állandó harckészültség miatt, egész hétre a laktanyákban vezényelték. Ez alól nem kaptak felmentést a sportolók sem, s úgy alakult, hogy a dorogi focicsapat épp egy fontos meccs előtt kapus nélkül maradt, mivel mindkét kapusukat szolgálatra hívták. A csapat tanácstalanul, kétségbe esve várt, pedig már indulniuk kellett volna. Ebben a pillanatban sétált arra, az akkor alig 15 éves Grosics Gyula. Mindig szerette a focit, az ifjúsági csapatot erősítette, de szenvedélyének hódolva gyakran részt vett labdaszedőként a felnőttek mérkőzésein is. Éppen misére igyekezett, de mivel a sportpálya a templom mellett terült el, arra gondolt, kicsit átnéz oda. A dorogi csapat vezetői szorult helyzetükben gondoltak egy nagyot, és a kocsijukhoz hívták a fiút. Kis hezitálást követően felajánlották neki, tartson velük a meccsre, és álljon a kapuba. Grosics Gyula szinte még gyerek volt, és nem rendelkezett sem kapus múlttal, sem kellő tapasztalattal, ám mindezek ellenére a dorogi együttes biztos győzelmet aratott azon a meccsen. Ettől kezdve Grosicsnak bérelt helye lett a focisták között.

Kiemelkedő tehetsége, és egyedi játékfelfogása, teljesen átformálta a kapusokról alkotott képet. Ő viselt először talpig feketét játék közben, és ő volt az első, aki hátulról, a kapuból irányította a védekezést a pályán. Az Aranycsapat tagja, és milliók példaképe lett, a véletlenül kapuba állított, 15 éves fiúból.

Grosics Gyula az Aranycsapat tagjaként:

Játék közben:

Elvis Presley

A “Királyt” szintén nem kell senkinek sem bemutatni. A jóképű - mellesleg fekete öves karatés - fiatal férfi mindent elért, amit ember elérhet a szórakoztatóiparban. Minden idők egyik legismertebb, legsikeresebb énekes-színésze. A világ a lábai előtt hevert, a nők nem kevésbé. A kezdet kezdetén, ha a színpadra kellett állnia, olyan lámpaláz kerítette hatalmába, amitől keze és lába látványosan remegett. Ezt akarta leplezni azzal, a csak rá jellemző, kicsit furcsa, kicsit vicces, de mindenképpen egyedi táncstílussal, ami később védjegyévé vált, és amit minden magára kicsit is adó Elvis-imitátornak illik hitelesen utánozni.

1954-ben a visszahúzódó, és halk szavú 19 éves fiú, imádott édesanyjának szeretett volna felrögzíttetni egy dalt. Összeszedte hát a bátorságát, és felkereste a Sun Records-nál Sam Philippst, aki engedélyt adott neki a stúdió használatára. Természetesen szíve mélyén Elvist is hajtotta a vágy, hogy felfedezzék, de szerencséje igazán abban állt, hogy a Sun Records pont akkor keresett egy új, és friss hangzást, amivel felpörgethették a zeneipart. Elvisben végre megtalálták ezt a régóta keresett, egyedi hangot. A találkozás sikeresnek bizonyult, Elvis első kiadott lemezén ugyan csak 2 szerzemény szerepelt, de azzal berobbant a köztudatba, és elindult a legendává válás útján.

Elvis Presley:

A színpadon:

Elvis, a harcművész. Karatésként, Ed Parker kempo mesterrel:

Claudia Schiffer

Az első, igazi szupermodellek egyike. Azok közé tartozik, akik az 1980-as évek végén felforgatták, és megváltoztatták a divatvilágot. Annak ellenére, hogy számára könnyen jött a siker, nem vette félvállról a munkát. Fegyelmezetten, botrányok nélkül, tudatosan építette karrierjét.

A modellek élete nem fenékig tejfel, nem elég egyszerűen csak szemrevalónak lenni. Sokan közülük eltűnnek a süllyesztőben, még mielőtt pályájuk egyáltalán beindulhatna. Ennek ellenére tini lányok tömegei álmodoznak arról, hogy egyszer ünnepelt szépség válik belőlük, csillogás és pompa veszi körbe őket. Legtöbbjük bármire képes lenne ezért az álomképért. 

Nem cukkolásból írom, de Claudiának a kisujját sem kellett mozdítania. 1987-ben barátaival szórakozni ment egy düsseldorfi klubba. Ott megakadt rajta Michel Levaton szeme, aki történetesen a Metropolitan Modellügynökség (Modelagentur Metropolitan) vezetője volt. Amint meglátta Claudiát, odament hozzá, és azonnali, komoly összegről szóló szerződést ajánlott neki. Ezt rövid időn belül egy párizsi próbafotózás követte, és szinte azonnal az Elle magazin címplapjára került. A címlap után Karl Lagerfeld felkérte, legyen a Chanell termékek reklámarca. A többit pedig már tudjuk. Ennyire egyszerűen ment.

Claudia Schiffer

A világ egyik legszebb asszonyaként tartják számon, még ha olykor megosztja is a közvéleményt a szépsége körül kialakult kultusz.

Akárhogy is, ha egy kis utcácskán sétálgatnál éppen, és Claudia Schiffer az egyik házikó ajtajában állva behívna egy kávéra, biztos nem baktatnál tovább azzal, hogy “Bocs Clau, nem érek rá...” ;)

Források: