Fenti sorok Szapphó, ókori görög írónő tollából származnak, és egy másik hölgyhöz szólnak. Manapság kezd trendivé válni, ha egy nő nemcsak az erősebb nemhez vonzódik, hanem más nőkhöz is. Sőt, egyesek úgy tartják, előadóművészeknél kifejezetten előnyös, ha egy hölgy bejelenti, hogy számára a kenyér mindkét fele vajas.

Az időszámítás kezdete előtti világban máshogy tekintettek ezekre a viszonyokra. Az ókori görögöknél teljesen hétköznapinak számított. A Római Birodalomban már büntették az olyan férfiakat, akik prostituáltként kínálták bájaikat más férfiak számára, de orgiák esetén kutyát sem érdekelte, ki kivel, hányszor és hogyan szexelt. A középkorban csak a férfi nővel kötött, házasságban szentesített kapcsolatát tartották elfogadhatónak. Persze magasabb körökben az orgia, mint a szórakozás és szórakoztatás egy fajtája, tovább élt, de az ilyesmiről nem illett beszélni. A hölgyek erényük megóvása érdekében csupán homályos, pontatlan felvilágosítást kaptak a szexről - ha egyáltalán kaptak. A közfelfogás szerint, amiről nem tudtak, azután nem sóvárogtak. Ezért aztán jó néhány nő egész életében kétségek közt vergődött, vagy átkozottnak érezte magát érzelmei miatt.

Néhányan saját maguktól jöttek rá, mi az, amiben különböznek más asszonyoktól. A szerencsésebbek a felismerés után hasonló identitású nők között forogtak, így nem maradtak magukra vágykeltő gondolataikkal. Elfogadni és elfogadtatni, ha egy nő pulzusa nem csak a férfiaktól vált szaporává, korántsem volt egyszerű, de azért nagy ritkán megesett. Ha másért nem, hát az érintett hölgyek magas rangja miatt.

Mária-Krisztina osztrák főhercegnő, Mária-Terézia magyar és cseh királynő gyermekeként látta meg a napvilágot 1742-ben. Mária-Krisztina szépsége és magas intelligenciája elkápráztatta környezetét. A főhercegnő bájai nem csak a szóba jöhető kérőket bolondították meg, hanem egyik sógornőjét is, József főherceg feleségét, Izabella Bourbon-pármai hercegnőt.

Bár házasságuk jól működött, József főherceg igencsak zokon vette, hogy szép és fiatal felesége indokolatlanul sok időt töltött Mária-Krisztina társaságában. A főherceg féltékenysége nem volt alaptalan, hiszen a két nő egymás iránt érzett feltűnő vonzalma közszájon forgó téma lett az udvarnál. Még Mária-Terézia is gyanakodott, mivel egyik levelében azt írta: „e rajongó kapcsolat valójában túllép azon a határon, amelyen belül egy ilyen rokonszenvnek meg kellene maradnia, a mi felfogásunk szerint.” A királynő sejtését és József féltékenységét támasztja alá a hercegnők levelezése is. A Mária-Krisztina által írtakat anyja elkoboztatta, de Izabella írásai fennmaradtak. Ezekben is kitűnik a kettejük közti lángoló szenvedély: “Jó reggelt, drága húgom. Csak most ébredtem fel, ezért még nem vagyok képes választ adni a kérdésedre. De azt el akarom mondani neked, hogy jól vagyok, és jól aludtam. Hogy őrülten szeretlek és remélem hamarosan megcsókolhatlak. Boldog leszek, ha újra látlak, csókolhatlak, és te is megcsókolsz engem.(...)”

A botránnyal fenyegető liezonnak a fekete himlő vetett véget, amikor Izabella mindössze 21 évesen elkapta a halálos kórt. A sors kegyetlensége, hogy épp ekkor várta férjével második közös gyermeküket, aki a betegség miatt túl korán született. Izabella utolsó kívánsága szerint, a kislányt Krisztinának keresztelték. Mária-Krisztina főhercegnő néhány évvel később férjhez ment, és boldog házasságban élte le életét. Több, más nőkhöz fűződő kapcsolatára nem derült fény.

Mária-Krisztina főhercegnő

Izabella Bourbon-pármai hercegnő

Adelina Virginia Stephen, vagy ahogy a világ ismeri, Virginia Woolf 1882-ben született, és az angol irodalom egyik legnagyobb hatású alakja lett. Férjével rendkívül jó házasságban éltek, róla és magánéletükről mindig rajongva beszélt. Orlando című regényében mégis egy másik nőnek vallott szerelmet. Ez a nő Vita Sackville-West, angol költő. Vita nyitott házasságban élt szintén biszexuális férjével, tehát részéről semmi akadályt nem látott a forró érzelmek viszonzására, így szerelmük beteljesedethetett. Virginai azonban gyakran küzdött depresszióval, és sokak szerint az sem segített neki, hogy biszexualitását a kor erkölcsi felfogása miatt nem élhette meg teljesen. Végül önkezével vetett véget életének. Vita közel sem csinált ekkora ügyet nemi identitása körül, mintegy 21 évvel élte túl egykori szeretőjét. Virginia életét és öngyilkosságát az Órák című filmben dolgozták fel.

Virginia Woolf

Vita Sackville-West

A XX. század első néhány évtizede nagy változásokat tartogatott a nők számára. Tanulhattak, munkát vállalhattak, és a fűzővel együtt a kötöttségeik nagy részét is ledobták. A ‘30-as évek Hollywoodjában feltűnt egy kirívóan viselkedő, öltözködő és gondolkodó nő, Mercedes de Acosta. Titulusát tekintve költő, drámaíró, ruhatervező és társasági ember. (Hogy ez utóbbi mi a frászt takar, fogalmam sincs, de több név mellett láttam már, szóval biztos valami rendkívül fontos dologról lehet szó…)

Saját nevén talán nem vált volna ismertté, de szeretőin keresztül annál inkább. Férjével kötött házassága nem volt éppen romantikusnak mondható, a pletykák szerint még a nászéjszakájukat sem töltötték együtt. S mivel a házassági fogadalom nem kötötte gúzsba, és bejárás illette az elit körökbe, szabadon válogatott a legszebb dívák között.

Mercedes de Acosta

Kalandozásai során, 1931-ben éppen aktuális szeretője mutatta be neki a filmvilág ünnepelt csillagát, a svéd származású Greta Garbot. Kapcsolatukat ismerőseik szenvedélytől fűtöttnek, ugyanakkor kegyetlenül viharosnak írták le. Greta életében Mercedes nem tűnt többnek egy érdekes és izgalmas afférnál, de Mercedes számára Greta jelentette a nagybetűs szerelmet. Hol együtt jártak, hol külön váltak.

Az egyik ilyen különlét ideje alatt Mercedes érdeklődését felkeltette a németek végzet asszonya, Marlene Dietrich. Elcsavarta a szőke szépség fejét, és vele is viszonyt kezdett. Marlene teljesen belehabarodott Mercedesbe, rajongott a nőért. Ha nem ért időben oda a megbeszélt találkozóra, olyan üzeneteket küldött neki, mint: “Kedvesem, egyél, feküdj az ágyba és ott várj meg…”

Marlene Dietrich

Ez talán egyfajta vigaszt jelentett Mercedesnek, mert amikor Gretaval volt, teljesen alárendelte magát szerelmének, Greta mindent megtehetett vele, amit csak akart. Azonban hiába minden, Greta 1944-ben megunta a céltalan románcot, és szakított vele. Mercedes továbbra is írta hozzá a szerelmes leveleket és verseket, de Greta szívét többé nem tudta visszahódítani.

Greta Garbo

Mercedesnél 1960-ban agydaganatot diagnosztizáltak. Mivel a kezelések fedezéséhez pénzre volt szüksége, könyvet írt addigi életéről, amit Here lies a heart (Itt fekszik egy szív) címen jelentetett meg. A baj az volt, hogy ebben elmesélte az összes kalandját, nevekkel és részletekkel együtt. Ez talán kicsit korábban még nem lett volna gond, de a 60-as években újra fellángoltak az erkölcsi viták, és a korábban szexualitásukat oly’ szabadon megélő nők sorra férjhez mentek, így találva meg boldogságukat és nyugalmukat. A könyv természetesen hatalmas botrányt kavart, több érintett színésznő feljelentette Mercedest, miszerint hazugságokat állít a regényében. Csakhogy ő levelekkel tudta bizonyítani, hogy minden, amit leírt, az bizony igaz. Ezek után a nagyobb szégyen elkerülése végett korábbi szeretői egyszerűen levegőnek nézték.

Még Greta is, élete nagy szerelme. A könyv megjelenése után, ha az utcán véletlenül össze akadt az útjuk, elfordította a fejét, mintha soha nem ismerte volna. Halálos ágyánál szerette volna még egyszer látni Gretát, de a filmcsillag nem tett eleget a kérésének. Mercedes 1968-ban egyedül, magányosan tért örök nyugovóra.

Greta sorsa sem alakult jobban. Egész életén át szerelmi bánat kínozta, amit soha nem tudott feldolgozni. Ennek áldozata lett minden kapcsolata, így a Mercedes-szel folytatott viszonya is. Még színészi karrierje kezdetén, Svédországban ismerkedett meg a szintén kezdő színésznővel, Mimi Pollak-kal. Greta mélyen és őrülten beleszeretett, de Mimi csupán néhány évig viszonozta a vonzalmat. Mikor elégnek érezte, férjhez ment és gyermeket szült. Életük végéig leveleztek, Gretának ezek a levelek jelentettek mindent. A Mimi iránti mély érzelmet többé sem férfiak, sem nők nem tudták kitörölni a szívéből.

Mimi (balra) és Greta (jobbra) szerelmük idején

Azok a nők, akik komolyan gondolják a kapcsolatukat, nem arra használják biszexualitásukat, hogy a férfiakat ingereljék, amikor megcsókolnak egy másik nőt. Nekik a kedveskedés, simogatás és ölelés, nem figyelemfelkeltés, hanem igazi érzelem.

Forrás