A mindent uraló számítástechnika elterjedése miatt, mostanság már nem-igen látni kézzel rajzolt mesét a mozikban. Persze érthető, hiszen így a munka egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb. Ennek ellenére, a régi rajzfilmekhez tartozott egy olyan hangulat, ami - szerintem - pótolhatatlan. Talán nem is lenne már rá igény, hiszen a CGI és hasonló technológiáknak köszönhetően korábban elképzelhetetlen magasságokba emelkedett az animációk minősége. Sokunk gyermekkorát határozták meg a hagyományos módon alkotott gyönyörű rajzfilmek, és úgy érzem, megérdemelnek egy kis megemlékezést ebben a rohanó világban.
Nem kell messzire menni, ha szívmelengető meséket keresünk, hiszen volt nekünk jó néhány kiváló rajzoló és tervező tehetségünk, akiknek megannyi csodaszép alkotást köszönhetünk. Közülük talán az egyik legismertebb, Dargay Attila akinek kezéből olyan klasszikusok kerültek ki, mint a Vili, a veréb, A hetedik testvér, vagy Vackor, az erdő hőse.
Ahogyan azt illik, a kezdet kezdetén szépen végigjárta a ranglétrát, ezzel megismerve a szakma legapróbb részleteit is. Amolyan mindenesként kezdte Macskássy Gyula műtermében, majd lassan bekerült a rajzolók közé, aztán tervezővé lépett elő, és 1957-től már rendezőként dolgozott. Előszeretettel nyúlt szépirodalmi művekhez, ahogy történt ez a Lúdas Matyi, a Szaffi és a Vuk esetében is.
Legnagyobb sikerét kétségkívül az 1981-ben bemutatott Vuk című rajzfilmnek köszönhette, ami a hazai mellett nemzetközi sikereket is megért. Fekete István azonos című regényéből először egy négy részes sorozat készült a Magyar Televízió számára. A csatorna kikötése az volt, hogy rövid, a műsoridő kereteire szabott részekből álljon. Dargay ezt úgy oldotta meg, hogy a történetet évszakokra bontotta, és ehhez a felosztáshoz igazították az eseményeket.
A Vuk talán az egyetlen olyan mese, ami nemsokkal azután, hogy a tévében végignézte az ország apraja-nagyja, még ugyanabban az évben a mozikban is óriási sikert aratott. Szinte mindenki ismerte a főcímdalt, és természetesen a történet sem szolgált meglepetéssel, mégis szinte az összes vetítés telt ház előtt zajlott.
A folytatás tervben volt, Dargay készített is néhány vázlatot a Kis csavargó című második részhez. A dolog ott bukott meg, hogy időközben a kisregények jogait Gát György szerezte meg, akinek nem jött be a forgatókönyv, ezért teljesen új történettel állt elő. Dargay azonban egyáltalán nem értett egyet az új verzió szellemiségével, nem akarta sem a nevét, sem az által teremtett figurákat hozzáadni. Így esett meg, hogy 2008-ban forgalomba került a Kis Vuk című animációs borzalom, ami ráadásul 1,4 millárd Ft-os költségvetést emésztett fel.
Karak, Szú és Vuk az első részből
Ha érdekel milyen lett volna a Dargay Attila tervezte második rész, A kis csavargó vázlatjeleneteit itt megnézheted:
Visszakanyarodva a nagy kedvencekhez, Dargay Attila a Vuk sikere után már jóval szabadabban mozoghatott rendezés közben, s egyre-másra kerültek ki keze alól a jobbnál jobb rajzfilmek. 1984-ben rukkolt elő a Szaffi című egész estés mesével, ami szintén olyan alkotás lett, amit felnőttként is újra megnéz az ember.
Egyik érdekessége, hogy mivel az alapul szolgáló regény (Jókai Mór: A cigánybáró) feldolgozásánál néhány részletet meg kellett változtatni, Dargay ezt kihasználva beleszőtt egy családi történetet is a mesébe: a rendező egyszer azt nyilatkozta, hogy miután édesapja megszökött az orosz fogságból, egy cigány karaván mentette meg az életét. Ezután hálából - és mert jól érezte magát köztük - egy ideig velük maradt. Dargay úgy vélte, egyáltalán nem kizárt, hogy neki ott lett egy féltestvére. Lehetséges testvére tiszteletére vitte bele azt a vonalat a mesébe, hogy Jónást nem az édesanyja, hanem vándor cigányok nevelik fel.
Szaffi és Jónás
Dargay Attila nevéhez nemcsak egész estés filmek, hanem sorozatok is kapcsolódnak, hiszen neki köszönhetjük például Pom-Pom meséit, és A nagy ho-ho-ho-horgász című klasszikust. Utóbbi főcímzenéje legalább akkora sikert futott be, mint maga a sorozat, hiszen a 100 Folk Celsius előadásában 1988-ban aranylemez lett.
Városbéli puhányok, nyavalyások, itt van nektek a sláger főcímdal, mégpedig a nyári változat :)
Dargay Attila
Persze nem csak Dargay keze által születtek szórakoztató mesék. A Kérem a következőt!, a Vizipók-csodapók, a Mézga család mind-mind olyan klasszikusok, amik hozzátartoztak a gyermekkorunkhoz. Közülük van egy, aminek a háttértörténete is megér néhány bekezdést.
A Frakk, a macskák réme nem csak azért figyelemreméltó, mert az úgynevezett papírvágásos technikával készült, ami az egyik legbonyolultabb eljárás volt akkoriban, hanem azért is, mert a főhös kutya, Frakk, fajtáját tekintve, a Sors akaratából lett vizsla.
Ha még emlékeztek rá, a mesében úgy kerül Károly bácsihoz, hogy az öreg úr átveszi a barátságos vizslát egyik volt osztálytársától, aki külföldre költözik, ezért nem tud tovább gondoskodni az ebről.
Ez a valóságban úgy történt, hogy Bálint Ágnes, a mese forgatókönyvírójának veje, orvosként dolgozott az egyik kórházban. Egy napon éppen kint tartózkodott az udvaron, amikor egy kísérletezésre szánt vizslát hoztak az intézménybe. A kutyus borzasztó szomorú volt. A férfinek megesett a szíve a magára maradt, búsuló állaton. Megvásárolta 100 Ft-ért, és hazavitte magukhoz. Így esett, hogy a magyar fajták közül, épp a vizslára esett a választás.
Frakk és a család
Külföldre tekintve, ha rajzfilmekről van szó, nem lehet megkerülni Walt Disneyt sem. Az általa létrehozott stúdió egyértelműen az egyik legnagyobb volt a kézirajzolás idejében. A diadal az 1937-ben mozikba került Hófehérke és a hét törpe című klasszikussal indult, és a mai napig tart, igaz, az újak már számítógépes technikával készülnek.
Az utolsó, teljes egészében kézzel rajzolt meséjük nem más, mint az 1989-ben bemutatott Kis hableány. Ennél még egyáltalán nem alkalmazták a modernkori technológiákat, így a víz keltette bonyolult mozgásokat az animátoroknak saját maguknak kellett lemodellezniük.
Ariel rajzmodellje Alyssa Milano színésznő volt, aki a “száraz” jelenetek mellett, gyakran egész napokat töltött egy hatalmas akváriumban, hogy a rajzolók élethűen papírra vihessék a női test, és a hosszú haj víz alatti mozgását. Innen nézve, még inkább le a kalappal a készítők előtt!
Munka közben :)
Ami a nyugatnak a Disney-világ, az keletnek az anime. Az “anime” Japánban azt a stílust fedi le, amelyben sajátos jegyekkel bíró karakterek élnek, a valóság és a fantázia vegyítéséből létrejött világokban. Rengeteg alága létezik, minden korosztály talál számára megfelelőt.
Japán a technikai fejlődésben az élvonalban jár, mégis, az egyik legszebb és legismertebb animéjük hagyományos módon készült el, holott akkortájt, a ‘90-es években már a Disney-stúdió sem vesződött a kézi rajzolással.
A Vadon hercegnője, eredeti címén Mononoke Hime, egy animációs történelmi fantasy dráma. Elsősorban felnőtteknek készült, ennek megfelelően a történet sem egyszerű - ellenben izgalmas és követhető. Ez a magávalragadó és elgondolkodtató mese, az ember és a természet viszonyáról szól, ahol mindegyik fél oldalán van némi igazság. Emellett pedig a mellékszálak is mind érdekesek és tanulságosak.
A készítők precizitásuknak köszönhetően olyan minőséget értek el, ami miatt őszintén meglepődtem, mikor megtudtam, hogy a 134 perces játékidő mindössze 5 percnyi számítógépes animációt tartalmaz. 144 000 celluloid képkockáját szabadkézzel, hagyományos módon rajzolták meg.
A film rendezője Hayao Miyazaki, még az 1970-es években vetette papírra az első vázlatot, de a tényleges munkát csak 1995-ben kezdték meg. A film végül 1997-ben került a mozikba, és szerte a világon nagy népszerűségnek örvendett.
Az Egyesült Államokban a Disney leányvállalata, a Miramax vásárolta meg a forgalmazási jogokat, és ők úgy döntöttek, hogy a filmet meg kéne vágni itt-ott. Hiszen az amerikai közönség számára emészthetőbbé kell tenni, és egyben a szokásos Disney-mesékre jellemző besorolást kell kapnia. Harvey Weinstein, a Miramax elnöke, megkereste Hayao Miyazakit, és magabiztosan előadta eme ötletüket. Erre Toshio Suzuki, a rajzfilm producere egy katanát, vagyis japán kardot küldött válaszul, egy két szavas üzenettel: “No cuts” (Nincs vágás) Hogy-hogy nem, ezek után a Vadon hercegnője teljes hosszában került az amerikai mozikba PG-13-as korosztályos besorolással. Ez azt jelentette, hogy csak 13 éven felülieknek, és szülői felügyelettel ajánlották.
Nálunk talán nem olyan népszerű a műfaj, de ezt a mesét mindenképpen érdemes egyszer megnézni.
A vadon hercegnője - Ashitaka herceg
Hayao Miyazaki és Toshio Suzuki
Talán ma már nem olyan menők, de néha nagyon jó elmerülni ezekben a kézzel rajzolt világokban :)
