A ‘90-es évektől rengeteg hihetetlenül jó dolgot kaptunk. A jellegzetes öltözködésen és hajviseleten túl, a fantasztikus filmeken át, az első mobiltelefonok és a világháló megjelenéséig minden mély nyomot hagyott azokban, akik akkor élték a tinédzserkorukat. A zeneipart tekintve ugyancsak jól el voltunk eresztve akkoriban, hiszen a kemény rocktól kezdve a lazább stílusig, mindenki találhatott magának kedvére valót.
Ami azonban különösen érdekessé teszi ezt az időszakot, az a popzenei kavalkád, amit egyértelműen a fiú- és lánybandák uraltak. Ők több szempontból is irigylésre méltóak voltak, de ami nekem igazán megmaradt róluk az az, hogy nekik más zenészekkel ellentétben, soha nem kellett kilincselniük, lehetőségért könyörögniük, vagy lepaktálniuk az Ördöggel a sikerért cserébe. Szigorúan működő menedzsment állt mögöttük, akik a legelső pillanattól kezdve meghatározták és kidolgozták a dolgok menetét, az énekeseknek csupán fel kellett ülniük a szerencse hátára, és hagyni, hogy a világhír felé repítse őket.
Nekünk, lelkes hallgatóságnak, szintén nem maradt más dolgunk, mint befogadni amit elénk raktak. Ennyire egyszerű és nagyszerű dolga még egyszer nem lesz egyetlen generációnak sem :)
Azzal a csapattal szeretném kezdeni, akik ugyan nem tartoznak az összetákolt együttesek közé, de muszáj említést tenni róluk, hiszen az ő sikerükön felbuzdulva indult el az a gépezet, amiről tulajdonképpen írni szeretnék.
A formációt Donny Wahlberg, Danny Wood, Jordan Knight, Jonathan Knight, és Joey McIntyre alkották. A fiúk, akik rokoni és baráti kapcsolatban álltak egymással, 1984 körül Bostonban megalapították a New Kids On The Block nevű együttest. Ők még rendesen végigjárták a szamárlétra fokait, lemezkiadóknál próbálkoztak, és kisebb közönség előtt léptek fel, hogy nevük ismertté váljon.
1986-ban adták ki az első albumukat aztán szépen lassan, lépésről lépésre az egész világon népszerűvé váltak. 1990-ben született a Step by step című szerzemény, ami talán a legismertebb, legnépszerűbb daluk lett.
A lányok megőrültek értük, főleg az U.S.A-ban és Japánban, de Magyarországon is volt egy népes rajongótáboruk. S ha minden igaz, az egyetlen fiú banda, akikről rajzfilmsorozat is készült.
A New Kids indulásakor és szárnyalásakor még bőven óvodás/kisiskolás voltam, kicsit sem fogott meg a munkásságuk. Sokáig csak egy strófa maradt meg bennem azokból az időkből velük kapcsolatban, amit egy falra firkálva láttam valahol:“Szeretem a rappet, szeretem a rockot, Hülye, aki szereti a New Kids On The Blockot!”
Csak jóval később tűnt fel, hogy boy band létükre közel sem voltak olyan - hogy is mondjam… - puhányak, mint az utánuk következők. Mindössze öt, énekelni és táncolni jól tudó, lelkes, és tehetséges fiatalember látható a klippekben. Mozgásukban és zenéjükben Michael Jackson azért itt-ott visszaköszön, de ennek ellenére képesek voltak valami egyedit mutatni.
A hatalmas sikereket végül lassú hanyatlás követte, 1991-től lefelé vezetett az útjuk. A csapat korábban arénákat töltött meg egy-egy koncert alkalmával, az utolsó évben már csak kisebb klubokban, színházakban léptek fel. A felbomláshoz az vezetett, hogy Jonathan pánikrohamoktól és szorongástól szenvedett, ezért 1994-ben kilépett az együttesből.
NKOTB - Step by step
Egyébként nemrégiben megint összeálltak, és új lemezzel rukkoltak elő. Így néznek ki manapság:
A poszt témája pedig innen indul.
A NKOTB tagjai lelépésükkel hatalmas űrt hagytak maguk után. A rajongók imádnivaló srácok, a zeneipar pedig jól eladható, dalolászó együttes nélkül maradt.
Nigel Martin Smith, angol zenei producer gyorsan összerakta a hiányzó darabkákat. Nem bízta a véletlenre a dolgot, és azt sem óhajtotta kivárni, amíg bekopog az ajtaján egy komplett együttes, ezért aztán a kezdetektől fogva kezében tartotta az irányítást. 1990-ben hirdetés útján összeverbuválta a 19 éves Gery Barlowt, a 18 éves Mark Owent, a 21 éves Howard Donald-et, a 19 éves Jason Orange-t, és a 16 éves Robbie Williamst.
Nigel Martin Smith mindegyikükben talált valami használhatót: Gary jól énekelt, és emellett zongorázni is tudott, Robbie nagyszerűen kiegészítette Garyt a háttérben vokálozva, a többiek pedig ügyesen táncoltak. Ebből az egyvelegből lett a Take That nevű formáció, ami közvetlenül, és később az utána következő csapatok révén közvetett módon határozta meg tinilány körökben a ‘90-es évek férfiideálját . Gery volt a komoly, Howard és Jason a vagány, Robbie a vadóc, és Mark az érzékeny. Erre a tagolásra azért volt szükség, hogy minél nagyobb rajongói felületet lefedhessenek. Mivel a lányok sem egyformák, érdemes volt többféle zsánert felvillantani a nagyobb hatás érdekében. Ezt a receptet a későbbi bandák is átvették - hiszen bevált.
Take That
Nigel Martin Smith, aki megteremtette az együttest
A jó alapokra már csak építeni kellett. Pontosan meghatározták, mit várnak a fiúktól, milyen zenét fognak előadni, külön tanácsadó foglalkozott az öltözködésükkel, és bizony tánckoreográfiájuk sem szívből jött. Szigorúan megszabták nekik azt is, mikor és miről nyilatkozhatnak, adott témával kapcsolatban mit mondhatnak. Sokáig tartotta magát a történet, miszerint a fiúk már régről ismerték egymást, amikor is úgy döntöttek, összeállnak. A mese aztán sokat lazult, a végére már az maradt, hogy oké, nem ismerték egymást azelőtt, de már a meghallgatáson összebarátkoztak...A rengeteg munka meghozta gyümölcsét, hiszen a Take That 1992-ben berobbant, és Európa után Amerikát is meghódította.
A srácok egy ideig szépen engedelmeskedtek, becsülettel állták a sarat, aztán persze borult a rendszer, amikor Robbie Williams szinte hétről hétre egyre rosszabbul viselte a kötöttségeket. Folyamatosan szót kért a zene alakításával kapcsolatban (maradjon köztünk, de az idő őt igazolta), emellett drogproblémái is akadtak, végül 1995-ben kilépett az együttesből. Rá egy évre a Take That felbomlott.
2006-ban aztán újra összeálltak, és azóta is fellépnek, hol Williamsszel, hol nélküle.
Néha eszembe jutott, hogy ha nem erőltetik rájuk ezt a stílust, valami nagyon jót is alkothatott volna ez az öt srác. Amikor a Take That hasított, már én is jobban hegyeztem a fülem zenéket illetően, és bár abban a felállásban nem igazán kedveltem őket, nem lehetett figyelmen kívül hagyni ténykedésüket.
Take That - Back for good
Mivel a Take That szépen teljesített, az Egyesült Államokban is viszketést éreztek hasonló sláger- és profitgyáros együttesek létesítésére.
Lou Pearlman zenei producer úgy gondolta, hogy ami angol kollégájának bejött, azt ő is meg tudja csinálni. Hirdetést adott fel, amire özönlöttek a jelentkezők, közülük választotta ki a megfelelő személyeket. Természetesen a karaktereket már itt is előre megírták: Brian Littrell szólóénekes, ő volt a kedves, A.J. McLean hivatott a vagány szerepét betölteni, Kevin Richardson és Howard Dorough a két szerény, valamint az aduász, Nick Carter a helyes és aranyos. Négyen 17 és 24 év közöttiek voltak az együttes indulásakor, Carter azonban mindössze 15 évesen lépett a rivaldafénybe, ezzel sikerült az általános iskola felsőtagozatos lányok szívét is meghódítaniuk. Gondolom a korábbi fanatikus rajongók már a nevekből megfejtették, hogy a Backstreet Boysról van szó :)
1995-ben jelent meg első kislemezük, amivel azonnal az élvonalba kerültek. Nagy minőségi ugrást jelentett az TT-hez képest, hogy a BSB-ben mindenki tudott énekelni, ami hallatszik is a számaikon. Természetesen ők sem ugrálhattak csak úgy kedvükre a színpadon, mivel tánckoreográfus álmodta meg minden mozdulatukat. Öltözködési tanácsadó segítette rájuk a hófehér inget és öltönyt, és ők sem nyilatkoztak csak úgy bumm bele a világba, minden egyes szavukat szigorúan ellenőrizték. A gépezet jól működött, 1996-ban és 1997-ben mindenki őket akarta.
Nálunk a suliban, a kiscsajok higgadtan felosztották egymás között, hogy ha felnőnek, kinek melyik sráctól lesz gyereke. Azonban - szerencsére legyen mondva - pusztán a fiúkról való álmodozástól nem lehetett teherbe esni, így most nincs tele az ország Beksztrítbojsz vezetéknevű fiatalokkal.
A sikeren felbátorodva Pearlman újabb csapatot indított útjára, szinte azonnal a BSB befuttatása után. Ugyanazon sémát követve megalakult az N’Sync, szigorúan öt taggal: Nyugodt, Vagány, Aranyos, Kedves és - mily’ meglepő - egy 15 éves Szívtipró, akit egyébként Justin Timberlake-nek hívtak. Énekeltek, táncoltak, hódítottak. Akit valami csoda folytán nem érintett meg a BSB-ből áradó vonzerő, az kapott helyettük egy kupac másik srácot, akikből lehetett válogatni, hogy kibe essen bele az ember lánya 12 és 18 éves kor között.
Lou Pearlman, az álomgyártó
Visszakanyarodva az alapcsapathoz, BSB-t már szívesen hallgattam, sőt, a klippeket is megnéztem, és tetszett amit láttam. Ebben mondjuk az is szerepet játszhatott, hogy közben öregedtem 1-2 évet, és pont beleestem a célközönség soraiba, s lám: a varázslat hatott :)
Backstreet Boys
A 2000-es évekre dicsőségük fénye ugyan megkopott, de a mai napig adnak ki új lemezeket, és aktívan koncerteznek.
Az első klipjükből érdemes megjegyezni a kirúgós lépéseket, mert azt utánuk még sok helyen láthattuk. A szám, amivel berobbantak:
Backstreet Boys - We’ ve got it goin’ on
A szakma persze hamar megvilágosodott, és ontani kezdte magából az összerakott fiúbandákat. Néha kicsit változtattak a felálláson, nem 5 tag szerepelt, hanem mondjuk csak 4, a vadabbak akár a jól bevált előre megszabott karaktereken is változtatni mertek. A legnagyobb újítást azonban Bob és Chris Herbert angol zenei menedzserek fejéből pattant ki, akiknek egyébként a Five nevű csapatot is köszönhetjük. Szóval, megint hirdetést adtak fel azzal, hogy énekelni és táncolni jól tudó fiatalokat keresnek - csakhogy lányokat!
1994-ben összeállt az együtes: három alaptagot hamar találtak, ők voltak Victoria Adams (20), Melanie Brown (19) és Melanie Chisholm (20). Gary Halliwell (22) és Emma Bunton (18) később csatlakozott a trióhoz - ugye a bűvös ötös szám itt is elegendhetetlen követelménynek minősült, s így megszületett a Spice Girls.
Chris Herbert
A lányokhoz már csak ki kellett találni a megfelelő zsánert, írni néhány fülbemászó számot, és 1996-ban megjelenhetett az első kislemezük. A lányoknak határozott sémát kellett követniük azt illetően, hogy milyen stílust képviselnek. Ez annyira jól sikerült, hogy egy magazin külön becenevet ragasztott rájuk: Mel B. - Scary Spice, Mel C. - Sporty Spice, Emma - Baby Spice, Geri - Ginger Spice, és Victoria - Posh Spice.
Azért azzal kapcsolatban vannak kételyeim, hogy mennyire szerették a rájuk erőltetett személyiséget, mert a mosolyuk nem volt mindig őszinte, de elég jól hozták amit kellett.
Elsősorban a férfiakat hivatottak elbájolni, amiért mindent bevetettek, például nem viseltek melltartót, de a lányok is rajongtak értük. A holdjáró cipőktől kezdve a melírozott frizurán át, a kötényruháig minden menőnek számított, amit SG tagokon látni lehetett.
Óriási sikerrel söpörtek végig a világon, könyvet írtak róluk, és még egy mozifilmet is leforgattak a szereplésükkel, ami természetesen róluk szólt. A Girl Powert végül az akasztotta meg, hogy 1998-ban Geri kilépett az együttesből. A Spice Girls maradék 4 tagja nélküle folytatta, de mindannyian próbálkoztak szólókarrierrel is. Olykor még összeállnak egy-egy koncert erejéig, és meg kell hagyni, még mindig jól mutatnak a színpadon :)
Spice Girls - Wannabe
Így néznek ki manapság:
Kis hazánk sem maradt el az újhullámtól a ‘90 években, de mielőtt valaki azt hinné, hogy már megint leutánoztuk, amit nyugaton láttunk, az meg fog lepődni: Magyarországon a Manhattan nevű zenekar 1991-ben alakult egy jó menedzser és egyben zenész, Környei Attila keze alatt, és még ugyanebben az évben megjelent első lemezük is.
Amikor a Take That 1992-ben ismertté vált, nálunk már nagyban énekelt az első, külsősök által összehozott fiúbanda, sőt, ekkora már a második lemez dalaival szórakoztatták a nagyérdeműt. A Manhattan egyébként néhány változást is túlélve, közel 10 évig aratta a sikereket. A tagok: Vilmányi Gábor, Dobi Sándor, Nemcsók János, Varga Szabolcs
Környei Attila
Manhattan együttes
Manhattan - Rossz vagyok, de használható
Persze az Élet nem állt meg a Manhattan után sem, sorra alakultak itthon is a megszervezett zenekarok. Ebben vezető szerepet az Ámokfutók együttes alapítótagja, a magyar ember Lou Pearlman-je, Kozsó jeleskedett. Ő már érezhetően a jól bevált nyugati mintát követte, de nehezebb dolga volt, elvégre jóval sekélyebb vízből kellett kihalásznia a tehetségeket. Első nagy dobását 1997-ben láthattuk, amikor is 430 jelentkezőből válogatta ki a későbbi Shygys nevű csapat tagjait. S mivel a Shygys tulajdonképpen a BSB magyar megfelelője, a fiúk szépen hangzó magyar nevét lecserélték angolosabbra, így lett Csordás Leventéből J.D., Gajdos Attilából Julian, Ács Bálintból Martin, Gera Zoltánból Brandon, és Zákonyi Jánosból Zak.
Kozsó
A tánc- és énektudásukra panasz nem lehetett, a számokat az előírt módon előadták, kitalált életükről lelkesen meséltek, de nem bírták sokáig a feszültséget, amit ez a helyzet teremtett. Például: a rajongók érdeklődésének fenntartása céljából, egy kis országban sokkal nehezebb elhitetni a közönséggel, hogy nincs barátnőd, amikor a szomszédtól kezdve a sarki pékig, mindenki tudja rólad, hogy de van...
Ők közel sem jöttek ki olyan jól saját producerükkel, mint a külföldi csapatok, egy évvel első sikereik után, különváltak Kozsótól, és igyekeztek a saját lábukra állni. A nagy kiugrás azonban nem sikerült, az együttes tagjai szétszéledtek, néha még itt-ott hallani róluk, de ez a formáció nem élt meg olyan szép utóéletet, mint amiről mintázták.
Shygys
Lehet, hogy a Hello című szám klipjétől James Cameron szemöldöke is felszaladna, mivel eléggé hasonló módon érkeznek a fiúk a Földre, mint ahogy a Terminátor a filmekben, és az is lehet lehet, hogy láttunk már éneklő srácokat fehér ingben ropni, de azért a kidolgozott felsőtestek látványa elvitték a hiányosságokat.
Shygys - Hello
Kozsó egyébként nem ült tétlenül a babérjain, még ugyanabban az évben, 1997-ben összehozott egy lánybandát is, Bestiák néven. Szakítva a bűvös ötös számmal, ez egy trió volt, a tagok pedig: Moór Bernadett, alias Bedhy, Papp Henriett, Honey, és Somorjai Ilona, Miss Bee. (Muszáj megjegyeznem, hogy szerintem a Detti, Heni, és Ili is pont olyan jó lett volna, de mindegy...)
Nagy története sajnos ennek a zenekarnak sem lett, a fiúkhoz hasonlóan ők is szakítottak a menedzsmenttel, és egyedül folytatták. Az együttes felbomlása után Honey kozmetikusnak és tánctanárnak állt, Bee és Bedhy még énekelnek.
Akárhogy is, a Bestiák volt olyan dögös és szerethető, mint a Spice Girls.
Bestiák - Fáj még, ha néha felhívsz
Végül aztán ez a trend is lecsengett, de tagadni, hogy szép volt, egyszerűen nem lehet :)
