A felnőtté válás egyik állomása, amikor életedben először találkozol erotikus tartalommal bíró rajzzal, filmmel, stb. Manapság talán könnyű. Felmész az internetre, és csak arra nem keresel rá, amire nem akarsz. Azonban jó néhány évtizeddel korábban egy tinédzsernek közel sem volt ilyen egyszerű dolga.
Ki így, ki úgy fedezte fel ezt a területet.
Videokazetták
Néhányan keresgélés nélkül találkoztak az élménnyel. Egyeseknek ez inkább megrázó, mint kellemes emlék. Pl. amikor a szülők megfeledkeztek róla, hogy melyik kazettára vették fel a mesét a gyereknek, aztán amikor véget ért a “Hercegnő és a kobold”, hirtelen rá kellett döbbenned, hogy a “A szerelem dalára elindult” Emanuelle, nem azonos a korábban látott herceg kisasszonnyal…
Kártyák
Aki keres, az talál.
Amikor beköszöntött a pubertás, és a kölykök élénken érdeklődni kezdtek az erotika iránt, ez jelentette az egyik mentőövet.Több kabátzsebben lapult egy ilyen pakli, mint elsőre hinnénk. Persze nem minden férfi zsugázott orrvérzésig, a kulcsszó mégis a kártyán volt. Aki nem érzett magában erőt ahhoz, hogy egy szexlapért megküzdjön Manci néni lesujtó pillantásával az utcai újságos bódénál, annak maradt a csomag kártya. Ezeken is pucér nők pózoltak, és még a szerencsétlen lapjárás sem volt olyan bosszantó, ha az ember közben a szép hölgyeken legeltette a szemét .
Némely szemfüles gyereknek egy idő után feltűnt, hogy apa rejteget valamit a zsebében, és ha meglesték, hogy mit, többé nem volt visszaút.
Magazinok
Akit nem rettentett el sem a szigorú szemű újságos néni, sem a háta mögött kígyozó sor, az boldogan vitte haza a színes-képes magazint. Ezt otthon hetekig, vagy akár hónapokig rejtegette az ágy alatt, a szekrény tetején vagy a használaton kívül lévő bőröndben. A képek mellett a kiadvány tele volt cikkekkel, így több fajta szórakozásra is lehetőséget adott.
Ha a kiskamasz talált rá, legkevésbé a cikkek érdekelték, de annál lelkesebben tanulmányozhatta a szemérmesnek éppen nem mondható aktfotókat. Sokan minden példányt gondosan megőriztek, és talán a mai napig akad egy leragasztott kartondoboz a pincében vagy a padláson, tele e féltve őrzött kincsekkel.
Mozifilmek, korhatár besorolás nélkül
Hasonló helyzet alakult ki, mint a videókazettáknál, amikor még a gyér tartalomleírás és a korhatár besorolás hiánya miatt a gyereket vagy kiskamaszt véletlenül olyan filmre vitték el a moziba, amitől az egész család felejthetetlen élménnyel gazdagodott...ha nem is úgy, ahogyan először tervezték.
El tudjátok képzelni azt a jelenetet, amikor a família beül egy aranyos kis játékfilmre, és elindul a “9 és fél hét”? Mindenesetre tiniként kívánni sem lehetett érdekesebbet.
Mickey Rourke meglehetősen jól nézett ki, és Kim Basinger is sokaknak megért volna egy hét ajtócsapkodást. A gyönyörű színésznőt látva, nem is csoda…
Könyvek
Akinek sem kártyából, sem magazinból, sem félreértelmezett filmekből nem jutott, annak maradtak a könyvek.
Többségük mindenre megtanított akkoriban, csak arra nem, hogy a szex jó. A ‘90-es évekig a legtöbb felvilágosító könyv leginkább arról szólt, hogy az ifjúságot minél nagyobb erkölcsösségre és kivárásra nevelje. Hozzáteszem, hogy az alap gondolat nagyon helyes. Nem kell sem korán elkezdeni, sem fűvel-fával felelőtlenül lefeküdni.
Csakhogy némelyik tartalom olyan leírást adott a szexuális aktusról, hogy szerecsétlen kiskamasz rémülten dobta el a könyvet, és nyüszítve tett egész életre szóló szüzességi fogadalmat. Az olyan tudományosan megírt szövegektől, mint “A maszturbálás agykárosodást okoz”, vagy hogy “Nem szabad lámpafénynél közösülni”, valóban nehéz lehetett eljutni arra a szintre, hogy a fiatal felnőtt ne úgy gondoljon a szexre, mint szükséges rosszra.
Akárhogy is, valahogy túléltük a kamaszkort, ahogy a mostani tizenévesek is túl fogják. Nekik talán épp az jelent hátrányt, hogy túl sok mindent látnak.
Hiába, ez sem jó, az sem jó… :)
