Az emberi lét nem egyszerű, de kemény munkával, szorgalommal, és persze nagy rakás szerencsével elérhetjük céljainkat. Ez az alapeset. Azonban olykor előfordulhatnak olyan tényezők, amelyek gyermekkorban nagyban hátráltathatják a fejlődést, megkeserítik a mindennapokat, és egészen más utakra vihetik az embert, mint ahogy eredetileg szerette volna. A rendellenességek általában számtalan nehézséget gördítenek a kiskölykök útjába, ha azonban valaki képes felülemelkedni a hibákon, és előnyt kovácsolni a hátrányából, akkor csodálatos dolgokat érhet el. Eredményei pedig különösen szépen csillognak majd annak fényében, hogy nem az első sorból indult az életben.
Keresztdominancia
Ez egy olyan idegrendszeri zavart jelent, ami rengeteg problémát okozhat az iskolás évek alatt. Nem túl ismert jelenség, épp ezért keveset hallani róla.
A stabil oldalhasználat 9 éves korra alakul ki, ekkorra dől el, hogy adott személy a jobb- vagy a baloldalát fogja előnyben részesíteni. Ha ez valamilyen okból elmarad, vagyis a gyermek felváltva használja a két oldalt - pl. jobb kézzel ír, de bal lábbal rúgja a labdát - tanulási és szövegértési nehézségekhez, dadogáshoz, vagy a tájékozódó képesség elvesztéséhez vezethet. A rossz hír, hogy 9 éves kor után már nem lehet korrigálni, és felnőttként sem fogja tudni megmondani, hogy melyik a jobb oldal, és melyik a bal. A jó hír viszont, hogy a gyerekek általában jól viszonyulnak a nehézségekhez, idővel rájönnek miként tudják megoldania a rossz oldalhasználat okozta hátrányokat. Sőt, akár a javukra is fordíthatják.
A legjobb példa erre Michelle Kwan műkorcsolyázó, aki kilencszeres amerikai bajnok, ötszörös világbajnok, valamint olimpiai ezüst- és bronzérmes. Pályafutása során, a régi pontozási rendszerben 57-szer kapta meg a bíróktól a legmagasabb pontszámot, amivel rekordot döntött. Nem csak azzal tűnt ki a tömegből, hogy szinte hangtalanul siklott a jégen - amihez rendkívül erős technikai tudás szükséges -, hanem azzal is, hogy a forgásokat mindkét irányba egyaránt stabilan meg tudta csinálni, amihez a keresztdominancia okozta zavar nagyban hozzájárult. Mivel nála nem alakult ki csak az egyik oldal felé irányuló erősség, kénytelen volt megtanulni mindkét oldalt tökéletesen, természetesen használni.
Michelle Kwan
Diszgráfia
Agatha Christie az az író, akit senkinek sem kell bemutatni. A világ legnépszerűbb krimiszerzője, hihetetlen képzelőerővel, kikezdhetetlen logikával és elképesztő csavarokkal teletűzdelt izgalmas regényeivel, milliók szívébe lopta be magát. Olyannyira, hogy a Biblia és Shakespeare után az ő könyveit vették meg a legtöbben a világon (Hozzáteszem, hogy a két első helyezett azért néhány száz éves előnnyel bír vele szemben.) Ezek után nehéz elképzelni, hogy az írónő a diszgráfia nevű rendellenességgel küzdött. Ez a zavar igen hasonló a dixlesziához, és gyakran össze is tévesztik a kettőt.
A diszgráfiás írása kusza, rendezetlen, akár hullámzó vonalat is követhet. Előfordul, hogy egy betűt többféle formában ír le, és az is, hogy a hasonló betűket egyformának rajzolja. Írás közben gyakran kihagy egész szavakat, vagy a mondat végét, máskor egy-egy korábban hallott szótagot hirtelen beszúr. Másoláskor 2-3 betűnél többet nem képes megjegyezni, ezért gyakran lemarad. Ezen problémák miatt a diszgráfiás gyermekek orvosi igazolás mellett felmenthetőek az írásbeli számonkérések alól, és kézi írás helyett használhatnak valamilyen szövegszerkesztő programot.
Korunk egyik legnagyobb írónője ezt a defektust úgy orvosolta, hogy a történeteit tollbamondta, vagyis lediktálta. Természetesen, használt saját kézzel írott jegyzeteket is, azokon azonban borzasztó nehéz kiigazodni. Mindenesetre a diszgráfia nem akadályozta meg, hogy a világ egyik leghíresebb és legkeresettebb írójává váljon.
Agatha Christie
Dadogás
A dadogás gyermekként és felnőttként egyaránt megkeseríti az érintettek életét, hiszen a beszédzavar azonnal észrevehető. A jól látható tünetek miatt a dadogástól szenvedő ember kerüli a társalgást, és az azzal együttjáró szégyenérzetet. Legjellemzőbbek a hangok, szavak ismétlése, vagy egyes hangok elnyújtása, a nehezebbek kerülése, illetve a hosszabb szünetek beiktatása beszéd közben. Gyakori még az izmok megfeszítése, és a grimaszolás, hiszen a dadogó ember ezzel próbálja könnyíteni a szavak megformálását. Gyermekkorban, helyes kezeléssel teljesen megszünthetető. Felnőttkorban már egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben gyógyítható. Férfiaknál nagyobb számban fordul elő, mint nőknél, kiváltó okok között a gyermekkori traumákat, huzamosabb ideig fennállló feszültséget, egy hirtelen bekövetkezett nagy ijedtséget, beszédfejlődési zavart, érzékeny idegrendszert, vagy balkezes gyermek jobb kézre való átszoktatását szokták feltárni.
Ami viszont fontos: éneklés, szavalás és suttogás során a dadogás megszűnik. Tehát nem meglepő, hogy számos előadóművészt lehet találni, aki gyermekként ezzel a problémával küzdött, és legtöbbjüket pont ez indította el a színészi vagy énekesi pályán.
Köztudott, hogy James Earl Jones, aki mély, öblös hangját többek között Dart Vadernek is kölcsönözte, olyan erősen dadogott, hogy 5 éves korától kezdve egyszerűen nem szólalt meg. Önkéntes némaságából egyik középiskolai tanára vezette ki, aki felfedezte, hogy James gyönyörű verseket ír. Ezeket hétről hétre felolvastatta vele az egész osztály előtt, s ennek hatására a fiatal fiú fokozatosan megszabadult a dadogástól.
Bruce Willis gyermekként szintén elvesztette önbizalmát, mert akadozó beszéde miatt a többi gyerek a “Buck-Buck” gúnynevet ragasztotta rá. A megoldást számára is a művészet jelentette, hiszen a középiskolában a színpad világába menekült. Kiderült, hogy szavalás közben szépen, tisztán képes beszélni. A szereplés nem csak dadogásán segített, de az önbizalmát is visszaadta - mint azt mindannyian láthattuk :)
John Paul Larkin, vagy ismertebb nevén Scatman John egész életében súlyos dadogással küszködött. Annyira szégyellte, hogy alig beszélt mások előtt, ezzel pedig kiszorult a társasági életből. A magány ellen a zenélésben talált vigaszt, amiben igen tehetségesnek bizonyult, és hamarosan keresett zongorista lett belőle. 1996-ban így emlékezett vissza: “(...)a zongora beszélt helyettem… a hangszer mögé bújtam, mert féltem megszólalni." Egyszer egyik koncertjén megpróbálkozott az énekléssel is, ami akkora sikert aratott, hogy állótapssal ünnepelte a közönség. Ezután egy dán zenei ügynökség felkereste, de Larkin nem akarta elfogadni az ajánlatot, mert félt, ha bárhol meg kell szólalnia és rajongói meghallják dadogását, többé nem fogják ugyanolyan értékű művészként kezelni. Ebből a dillemmából felesége segítette ki, aki azt javasolta, hogy a dalaiban beszéljen a beszédhibájáról. Larkin meghallgatta a tanácsot, és ez adott ihletet legnagyobb slágeréhez a Scatman című számhoz, ami a nemzetközi ismertséget hozta el neki. Larkin különösen büszke volt rá, hogy a dal révén sok hasonló problémával küzdő gyereknek tudott vigaszt adni. Abban igaza lett, hogy az emberek megtudták, hogy erős dadogással küzd, hiszen az újságírók szerint “(...) alig fejez be mondatot anélkül, hogy ne ismételné meg a végét hat-hét alkalommal”, de ezzel együtt a világ egyik legnépszerűbb zenészévé vált.
James Earl Jones
Bruce Willis
Scatman John - John Paul Larkin
Szinesztézia, vagyis az összeérzés
Ez azt jelenti, hogy az egyén összemossa a különféle érzékeket. Például a neveket színekben látja, vagy a hangokhoz ízeket kapcsol. Számos fajtája létezik, ennek ellenére csak kevesen vannak tisztában a jelentésével.
A szinesztéziások gyakran nehezen követhetően fejezik ki magukat. Ennek az az oka, hogy nekik a társítások segítenek adott dolog elképzelésében, és mivel meggyőződésük, hogy mindenki ugyanúgy látja a világot, mint ők, nem fűznek különösebb magyarázatot a mondandójukhoz. Épp ezért gyakran hagynak félbe történeteket, vagy egyáltalán nem osztanak meg néhány fontos információt. S talán nem okoz különösebb problémát, de gyermekkorban történhetnek furcsa dolgok.
Mivel jómagam az úgynevezett “megszemélyesítő” szinesztéziával kötöttem életre szóló barátságot, engedjétek meg, hogy egy saját példán keresztül szemléltessem ezt a problémát: amikor általánosban a számolás nagyszerű tudományával ismerkedtem, a négyzetrácsos füzetben a 45-öt külön írtam, vagyis egy négyzetbe került a 4-es, aztán egy üres négyzet, majd az 5-ös. A tanítónő megkérdezte, hogy miért nem írom egybe, mikor úgy kell? Erre naivan elmagyaráztam neki, hogy azért, mert ugye a 4-es egy félénk lány, az 5-ös viszont egy nagypofájú fiú, és szerintem nem férnének meg jól együtt. Pont ezért nem voltam hajlandó egybeírni a “65”-öt sem, merthogy a 6-os magánakvaló temészetű, komoly férfi, és az 5-ös folyton kiakasztja. Erre a roppant okos megoldásom az lett, hogy a 65 helyett valamilyen másik számot írtam le - s én persze tudtam, hogy ott valójában minek kéne szerepelnie, de rajtam kívül a világon senki másnak nem volt ez egyértelmű. Így talán érthető, miért nem kaptam pontot arra, hogy 62+10=75
A kezdeti nehézségek után szerencsére mindenkinek sikerült továbblépnie ezen a problémán, de azért egy kicsit beleégett a lelkembe, hogy sötét vagyok a számtanhoz, mivel a jegyeimen visszaköszönt, hogy - szerintem - bizonyos számjegyek nem bandáznak egymás közelében.
A szinesztéziát sok országban betegségként kezelik, holott nem az. Egyes feltevések szerint az agyban az adott területekhez tartozó idegsejtek keresztaktivitása okozza, és valószínűleg sokkal gyakoribb az előfordulása, mint azt ma feltételezik. Az a nézet is tartja magát, hogy a szinesztézia hajlamosít kreatív vagy művészeti tevékenységekre.
Vladimir Nabokov orosz író, akinek az Ada és a Lolita című regényeket köszönhetjük, köztudottan szinesztéta volt, amit egy-egy szereplőjére át is ruházott az írásaiban. Például a Baljós kanyar című könyvében, az egyik karakter a "lojalitás" szót, napsütötte arany villának látja.
Vladimir Nabokov
Ha egy gyerek ilyen, vagy hasonló problémákkal küzd, nem szabad még jobban elszomorítani. Támogatni kell, ha szügség van rá segíteni, és minél többször elmondani neki, hogy ő talán más, mint a többi gyerek, de semmivel sem butább, vagy rosszabb.
Update: a Parlament 2017.05.30-án elfogadta azt a módosító törvényjavaslatot, amely megvonja a felmentés lehetőségét adott tantárgyból a tanulási nehézséggel küzdő gyermekektől. Azt egyelőre nem tudom, milyen defektus van a háttérben, hogy valakinek ilyen gondolat kippatanjon a fejéből, illetve, hogy erre "igen"-nel szavazzon, de amint megtalálom az okát, ígérem, írok róla egy posztot.
Scatman - Scatman John
