Az emberi lét egyik mozgatórugója, hogy szeretnénk valamit elérni az életben. Mindenki vágyik rá, hogy büszke lehessen egy olyan dologra, amit jól csinál. Ez lehet a családi élet, a karrier, vagy egy hobby, amiben nagyon ügyes. Akadnak olyan hírességek is, akik csak egyszer villantottak nagyot az életben, de az akkora lett, hogy attól lebarnult, aki a közelben állt.
Néhány ilyen íróról, színészről és zenészről lesz szó az alábbi posztban.
Pierre Choderlos de Laclos - Les Liaisons dangereuses, magyar fordításban Veszedelmes viszonyok című regénye Franciaországban jelent meg először, 1782. március 23-án. Kortársai úgy tekintettek a könyvre, mint ami megjósolta a Francia Forradalom kitörését. De Laclos írásában nyíltan bírálta az arisztokráciát. Írás közben tollát az őszinte felháborodás vezette, ahogy lefestette erkölcstelen, felszínes lelkivilágukat, gonosz és emberéleteket tönkretevő ármányaikat. A nemesség természetesen hosszú évtizedekig üldöztette a könyvet, minden eszközt bevetettek azért, hogy eltűnjön a köztudatból. Csakhogy de Laclos kalandos, romantikus, izgalmas regényformában mesélte el a történetét, és emellett olyan élethűen és látványosan festette le a korabeli világot, hogy a könyv terjedését nem lehetett megállítani.
Nem tudni, hogy de Laclos felmérte-e, micsoda remekművet alkotott, de könyve túlnőtt a saját korán, és még Hollywood is feldolgozta. Először 1988-ban Glenn Close, Michelle Pfeiffer és John Malkovich főszereplésével, majd tíz évvel később, a modern korba áthelyezve újra filmre vitték a történetet Kegyetlen játékok címmel. Itt a főbb szerepekben Sarah Michelle Gellar, Reese Witherspoon és Ryan Phillippe látható.
A könyv:
Az 1988-as filmfeldolgozás főszereplői:
A Kegyetlen játékok című film plakátja:
Wladyslaw Szpilman - lengyel származású, világhírű zongoraművész és zeneszerző, de nemcsak ezért emlékszünk rá. 1911-ben született, így fiatal felnőttként élte át a II. világháború borzalmait. A holokauszt elől ő is menekülni kényszerült, és az ehhez kapcsolódó tapasztalatait írta meg 1945-ben. Könyvét először Lengyelországban adták ki, igaz erősen cenzúrázott változatban, A város halála címmel. Teljes, eredeti formájában, csak 1998-ban jelenhetett meg angol nyelven, A zongorista címen. Ekkor indult el világhódító útjára. 2002-ben Adrien Brody főszereplésével, megható, több Oscar-díjas film született belőle.
Wladyslaw Szpilman, a zongorista:
Ha már szóba kerültek a filmek, akad néhány olyan színész, akit egyetlen szerep repített a csillagok közé, de a folytatás ilyen-olyan okokból elmaradt.
Carrie Henn - ő játszotta Newt-t, A bolygó neve halál talált gyerekét. A kislányt Ripley (Sigourney Weawer) menti meg, és veszi magához, miközben vadásznak rájuk a fölfönkívüli lények. Carrie Henn ugyan hatalmasat alakított a mára már klasszikussá vált filmben, de a forgatást követően kijelentette, nem áll szándékában tovább színészkedni. Nem a levegőbe beszélt: a későbbiekben diplomát szerzett, jelenleg Kaliforniában él, és tanárként találta meg igazi hivatását. Az övé - sok “egyszerepes” színésszel ellentétben - igazi sikertörténet.
Carrie Henn napjainkban:
Ralph Macchio - ő az igazi “Karate kölyök”. A film a ‘80-as évek egyik nagy durranása volt. Sokan meggyőződéssel hittük, hogy kerítésfestéssel és autómosással meg lehet tanulni a karate fortélyait. Ma már nyilvánvaló, ez nem így van… Miyagi mester (Pat Morita) azonban rendületlen kitartással néhány hét alatt (!) felkészíti tehetséges tanítványát a nagy karate versenyre, amit természtesen kemény harc után meg is nyernek. Hiába tudom, hogy a film szereplői valójában nem valódi harcművészek, hiába kiszámítható a történet, még ma is leülök megnézni, ha úgy adódik, mert egyszerűen nagyszerű! Ralph Macchionak vannak más filmjei, de egyik sem ért fel Daniel történetéhez. Ma már szinte alig hallani a színészről, holott azóta is forgat. Azok közé tartozik, akiknek talán csak egy jó szerep jutott, de az elég nagyot ütött.
Murray Abrahams - ő több okból is érdekes. Egyrészt azért, mert iskolapéldája azon színészeknek, akik arcát bárhol felismerik, de csak kevesen tudnak nevet csatolni hozzá. Számtalan filmben és sorozatban feltűnt, többek között.: A sebhelyes arcú, Hiúságok máglyája, Perzsia hercege, Star Trek, A férjem védelmében. Másrészt azért emelkedik ki a sokaságból, mert egy különös, kicsit vicces, kicsit szomorú szindrómát neveztek el róla. Ez úgy történt, hogy 1984-ben, az Amadeus című filmben hihetetlen érzékenységgel keltette életre Mozart korabeli pályatársát, Antonio Salieri-t. Teljesítményét a filmes szakma legnagyobb elismerésével, az Oscar-díjjal jutalmazta az akadémia. Csakhogy a díj besöprése után nem sikerült hasonlóan nagy szerepet megcsípnie. Hiába a tehetség és a fantasztikus színészi játék, csupán egyetlen olyan mérvű szerepet kapott, amiben kiteljesedhetett. Lassan, de biztosan visszaavanzsált epizodista-szerepkörbe. Róla nevezték el azt a jelenséget, ami azokat a színészeket és alkotókat sújtja, akik az Oscar-díj elmyerését követően többé nem képesek a csúcs közelébe jutni. F. Murray Abrahams-szindrómás színészek pl: Mira Sorvino, Cuba Gooding Jr., Roberto Benigni.
Levezetésül pedig kicsit pillantsunk rá a zeneipar egyslágeres előadóira. Ezen a téren elég mély a merítés, de azért igyekeztem néhány mindenki által jól ismert szerzeményt kiválasztani. Örökzöld zenét szerezni nagyon nehéz, de nekik sikerült.
4 Non Blondes - What’s up
1993 egyik legsikeresebb dala. Ha nem is ugrik be a klipp vagy az együttes neve, amikor felhangzik, mindenki dúdolni kezdi. Igaz, hogy ezt követően nem sikerült hasonló szerzeményt összehozniuk, de ezzel az eggyel a csapat a Nagyok közé került. Linda Perry, a csapat énekes/dalszöveg írója 1995-ben kilépett az együttesből, és azóta más, híres előadóknak ír jobbnál jobb szövegeket.
4 Non Blondes:
Íme, a sláger:
Tanita Tikaram - Twist in my sobriety
1988-ban jelent meg, és azóta is az egyik legtöbbet játszott dal a rádiókban. Házibulikon néha elhangzott, hogy “Tegyétek be légyszi a Modern tvisztet, mert lassúzni szeretnénk!” Ilyenkor erre a számra gondoltam, csak kicsit félrevitt az akkor még gyenge lábakon álló angoltudásból fakadó félrehallás. A dallam fülbemászó, a szöveg pedig mindenkinek mást jelent, éppen ezért bárki belegondolhatja a saját problémáit, amiktől nem tud szabadulni. A német énekesnő azóta is készíti a szebbnél szebb számokat, és folyamatosan turnézik, de első nagy slágere sikerét egyenlőre még nem sikerült utolérnie.
Itt a dal:
Itt pedig a dal szerzője, Tanita Tikaram:
